Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Ivan Herčko – Eugen Kladivik: A szénbányászat története a mai Szlovákia területén 1919-ig
az a rendelet, amely szerint a szén kitermelésére vonatkozó engedélyek kiadásakor ugyanúgy kell eljárni, mint a más, u. szabad ásványok esetében. További nehezítést jelentett, hogy a szénbányászatra vonatkozó engedélyeket a rendelet megjelenéséig a bányabíróságok adták ki, ám a Kamara 1788. június 20-án egy dekrétumot bocsátott ki, amely szerint a Magyarországon és Erdélyben a jövőben felfedezésre kerülő szénlelőhelyek esetében az engedélyezési eljárást ki kell vonni a bányabíróságok hatásköréből, s azokat azon földterületek tulajdonosainak kell átengedni, ahol a lelőhelyet felfedezték, s azokkal a tulajdonosok saját belátásuk szerint rendelkezhettek. A törvény, - mely az Altalános Bányatörvény 1854-ben történt kiadásáig volt érvényben - ugyan előnyös volt a magyar nemesség számára,- mely a földterületek többségének a tulajdonosa volt-, de kedvezőtlen hatása volt az ipar fejlődésére. A kohászat és a vasipar esetében nem csak annak technológiai lemaradását idézett elő, de hatására ezen iparágaknak a fejlődése teljesen vissza is esett. A 19. század első harmadában mégis több jele is volt az ipari forradalom lassú kibontakozásának. A mai közép-szlovákiai bányavidék területén például már a 19. század húszas éveiben korszerű gőzgépeket kezdtek építeni, s ezek a környék más térségeiben is meghonosodtak. Ennek következtében egyre nagyobb volt az igény az ásványi tüzelőanyagok iránt, ami szükségessé tette a szénmezők felkutatását. Az ipar általános fejlődése és a vasútépítés újabb lökést adott a szénmezők feltárásának, s komoly impulzus jelentett az Altalános Bányatörvény kiadása is, 1854. november 1-én. Ez a törvény a szenet a fenntartott ásványkincsek közé sorolta, s ezáltal annak kitermelését függetlenítette a földtulajdonos beleegyezésétől. Erre az időszakra esik a nyitrabányai (Handlová) szénmező első ismert feltárása, valamint a térségbeli szénkitermelés kezdete is az erdőbádonyi (Badín) bányában. A 19. század ötvenes éveiben erőfeszítések történtek a további jelentős szénmezők feltárására, ami néhány esetben már a kitermeléssel is együtt járt. Pálffy János gróf, a nyitrabányai (Handlová) szénmező tulajdonosa 1854-ban kezdett hozzá a szénlelőhely feltárásához. A 19. század ötvenes éveinek kezdetén kezdték el a kutatás és a feltárás az ebedec-fenyőkosztolányi (Obyce Jedl'ové Kostolany) szénmezőn. 1873-ban indult be az erdőbádonyi kis szénmedencében a rendszeres kitermelés. Az 1854. évi Altalános Bányatörvény Magyarországon csak 1859. november 1. és 1861. július 23. között volt hatályban. 1 Az 1860. október 10-i császári pátens alapján Magyarországon - a kiegyzeést előkészítésekéntösszeült az Országbírói Értekezlet, amely 1861-ben Ideiglenes Törvénykezési Szabályokat alkotott. E szabályok VII. fejezete a szén esetében alapvetően A Bányatörvény öt évig tartó kedvezményt biztosított a földtulajdonosnak arra. hogy a kőszénbányászat jogát ezen időtartamon belül változatlanul fenntartsák maguknak.
