Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Dr. Huszár Zoltán: A pécsi bányászat két évszázada, különös tekintettel a szociálpolitikára.
Dunántúl legfontosabb városa, Pécs, és a dunai hajózásban, személy- és áruforgalomban ekkor kiemelkedő szerepet játszó Mohács között. A vasút építési költsége közel 6 millió forint volt. Ezzel azonban még nem fejeződött be az MPV kiépítése. A DGT, mint a szabolcsi szénbányák hosszútávú bérlője, ezt a bányaterületet is össze kívánta kötni a fővonallal. Az Üszög-Szabolcsbánya közötti vasút 1873. augusztus 16-ra készült el. Építési hossza 7.584 m, tarifahossza 8 km. E szárnyvonal építése közel 550 ezer Ft-ba került. A beruházásokra a társaság állam által garantált kölcsönöket kapott. Tanulságos lenne - de terjedelmi okok miatt nincs rá lehetőség - hogy a DGT irányító struktúrájáról, annak tagolt hierarchiájáról részletesen szóljunk. Egy 1925-ös évre vonatkozó forrás 21 alapján ezt a teljesség igényével lehet feltárni." Ekkor a DGT teljes személyi állománya a „Jahrbuch" szerint 7.105 fő. Ebből 4.880 fő a Pécsi Bányaműnél dolgozott, az alábbi megoszlásban: 168 fő az alkalmazottak, vagy más néven a hivatalnokok száma, míg 229 fő a felvigyázók, tehát a közvetlen termelésirányítók száma és 4.483 munkás végezte a közvetlen termelő munkát. A társaság a munkakultúra, a munkaszervezés, gazdálkodás és az ennek érdekében működtetett szociális ellátórendszer kiépítése tekintetében a korabeli viszonyok legkorszerűbb változatát valósította meg. Minderre a vállalati érdekeket messzemenően szem előtt tartó racionalitás volt a jellemző. 2. 3. Szociális gondoskodás a DGT-nél A társaság összetett, szinte mindenre kiterjedő szociális gondoskodást igyekezett megvalósítani dolgozói körében. E tevékenységben elsődleges szempont természetesen a vállalati érdek volt. Ennek két - minden bizonnyal legnagyobb volumenű - területe a lakásépítés és az élelemellátás. Az egészségügyi ellátás megszervezésére is természetesen nagy gondot fordítottak, hiszen a vállalatnak saját kórháza, orvosi rendelői voltak szakképzett egészségügyi személyzettel. A DGT és munkásai közös befizetésével működő bányatárspénztár (Bruderlade) segítette a baleset vagy betegség miatt munkaképtelen bányászokat és családtagjaikat. Ennek áttekintése viszont csak a két világháború közötti időben kiépülő társadalombiztosítás egészének vizsgálatával együtt lenne célszerű, amihez viszont a jelen tanulmány terjedelmi keretei nem elégségesek. Jahrbuch der Deutschen Verkehrs-Gewerkschaft Bezirksverband der Binnenschiffer 19251926 Wien, 61-105. Huszár Zoltán: Vállalatirányítás, munkakultúra és szociális gondoskodás egy tőkés nagyvállalat életében In: Szöveggyűjtemény IV. Források és tanulmányok a társadalomtudományi tantárgyak tanulmányozásához; összeáll, és szerk.: Gáti Imre és Huszár Zoltán. JPTE-TANORG Budapest-Pécs. 1996. 690-741.
