Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Dr. Huszár Zoltán: A pécsi bányászat két évszázada, különös tekintettel a szociálpolitikára.
A társaság fontos feladatának tekintette a dolgozói körében kiépített oktatási, művelődési intézményhálózat működtetését is. 23 A bányatelepeken elemi iskolákat tartottak fenn, ahol az ott tanuló bányászgyerekek ingyenes oktatáson kívül a tanszereket is az iskolafenntartó vállalattól kapták. Az iskolákban „kölcsönkönyvtárak" várták az olvasni szándékozókat. Az 1921. évi LUI. te. (az ún. testnevelési törvény) előírásainak megfelelően a vállalati sportolás feltételeit is megteremtették sportpályák építésével és az ehhez szükséges felszerelések megvásárlásával. A társaság támogatta a leventemozgalmat, valamint fenntartotta a Szent Borbála cserkészcsapatot is. Mindennek azonban alapfeltétele az volt, hogy a vállalat eredményesen működött, nyereséget produkált, a szabad piacon megállta a helyét versenytársaival szemben. 2. 4. A bányatelepek kialakulása A DGT által indított és fenntartott bányászat jelentős számú, e speciális munkához értő szakmunkás toborzását igényelte. Közép-Európa szinte minden nemzete képviseltette magát a vállalat bányászai között. 24 A korábbi lakóhelyükről elköltözött bányászokat és családjaikat megnyugtató módon kellett elhelyezni. A feladat megoldása a bánya vezetőitől összehangolt szervezési feladatok elvégzését kívánta meg. A társaság jelentős, sok esetben egyedülálló szociálpolitikát folytatott az általa létrehozott bányatelepeken, az ún. kolóniákon. A 19. század végére már meghatározó gazdaságpolitikai tényezőnek számító nagyvállalat átfogó, szinte mindenre kiterjedő szociális gondoskodásról tett tanúbizonyságot. A bányatelepek építését, szervezését a „gyarmatosítás" címszó alatt találjuk meg a forrásokban. A társaság a 19. század utolsó évtizedeiben és a századfordulón nagyszámú lakással, valamint szociális célokat szolgáló épülettel rendelkezett. „Jelenleg két fő telep van, egy a pécsi (pécsbányatelepi) és egy a szabolcsi bányakerületben, azon felül 14 kisebb telep az egyes üzemi pontok közvetlen közelében. "" (100400 m-es távolságban. H. Z.) A DGT 1895-ben 1.300 lakás fölött rendelkezett. Ezek döntő többsége szoba-konyhás, konyhakerttel és gazdasági épületekkel ellátva, és az élelem elhelyezésére és háziállatok - disznók, kecskék, baromi: stb. - tartására is alkalmas volt. 2j Tilkovszky Lóránt: Német nemzetiségi kérdés a mecseki bányavidéken /1919-1945/ Ii Bányászat a Mecsekben, szerk.: Huszár Zoltán; Mecseki Bányászati Múzeum Múzeum! Füzetek 2. Pécs. 1988. 112-146. 24 i. m. Babies ... 1952 80-81.: Szirtes Mónika: A pécsi bányásztársadalom nemzetiség; összetétele, asszimilációs folyamatok (Történelem szakdolgozat JPTE Pécs. 1989); Katus László: Pécs népessége 1848 és 1920 között. In: Tanulmányok Pécs történetéből I. szerk.:. Vonyó József. Pécs, 1995. 37-93. 2i Az I. es. k. szab. Dunagőzhajózási Társulat Pécs melletti kőszénbányái. A Társulat saját kiadása. Pécs, 1896. 32.
