Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Dr. Huszár Zoltán: A pécsi bányászat két évszázada, különös tekintettel a szociálpolitikára.
A szakszerű geológiai terepfölmérések, kutatások után 1853-ban a Pécshez tattozó Pécsbányatelepen (A források Pécs VI. kerületeként is emlegetik!) megkezdte termelését az András-akna. 1854-ben bérleti szerződést kötött a vállalat Pécs városával, majd 1857-ber megvásárolták a város tulajdonában lévő szénbányabirtok kiaknázási jogát Káposztás-völgy és Nagybánya-völgy területére. 1868-ban a pécsi székesegyház tulajdonát képező szabolcsi bányákat bérelték ki. Ugyanebben az évben a vasasi bányák is az ő tulajdonukba kerültek. 1874-ben hatalmasat lépett előre a DGT oly módon, hogy egyik fő vetélytársát, az „Egyesült Magyar Gőzhajózási Társaságot' 1 (Magyar Lloyd) sikerült magába olvasztania annak összes Pécs környéki bányájával együtt, amelyek Szabolcs és Somogy községben voltak. A „benyelt" vállalat bányabérleményeit is természetesen a DGT szerezte meg, amelyek a pécsi székesegyházi uradalom Somogy faluban lévő birtokaihoz tartoztak. 1892-től a Pécs város tulajdonát képező lámpás-völgyi, valamint a székesegyházi uradalom teljes somogyi bányabérleményeit is magukénak mondhatták. A fentieket kiegészítette a sok kisebb bányaterület szisztematikus felvásárlása, amelyek a századfordulóra teljessé tették a DGT Pécs vidéki bányabirtokait. Ezáltal a Pécs (Pécsbánya), Szabolcs. Somogy, Vasas, Hosszúhetény községekben az egész kőszénterület - 15 km hosszúságban - a DGT birtokába vagy tartós bérletébe került. Ebben az évben a bányákhoz tartozó földbirtok 659 katasztrális hold (379 hektár) volt. Az egész bányaművet négy kerületre osztották: Pécs (Pécsbánya), Szabolcs, Somogy. Vasas, amelyeket a Pécsett székelő, 1890-es évek elején épített bányaigazgatósági székházból irányítottak. A szénszállítás zavartalanságát szolgálta az 1850-es években kiépített Mohács-Pécsi Fasút (MPV) 20 Az első szakaszt Pécsbányától (amit a korabeli források „Tárná"-nak is neveznek) Üszögig 1854. december l-jén adták át a forgalomnak. A Mohács-Pécs (Üszög) fővonalat, egyelőre csak a szénszállítás számára, 1857. május 2-án nyitották meg. Ennek építési hossza 55.165 m, tarifahossza 55 km. A vasútvonal vonzáskörzetébe tartozó agrárvidék, valamint a pécsi vállalkozók, iparosok, kereskedők részéről erős nyomás nehezedett a társaságra, hogy az nyissa meg vonalát az ún. „idegen" teherfogalom előtt is. A társaság maga is látott némi üzleti lehetőséget mind az „idegen" teherforgalom, mind a személyforgalom beindításában. így, az egyéb teherszállítás 1858. július 10-én, a személyforgalom pedig 1859. április 24-én kezdődött el. Ezzel a forradalmian új kommunikációs eszköz, a vasút bekerült a délkelet-dunántúli tájba. Hatása az élet minden területén hamar érvényesült. A vasút által lerövidült a távolság DélHuszár Zoltán: A Mohács-Pécsi Vasút története alapításától a 19. század végéig In: Tanulmányok Mohács történetéből: szerk.: Ódor Imre. Mohács, 1993. 205-218.
