Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Molnár László: Brennbergbányáról – egyéni nosztalgiával
Az 1980-as években a brennbergi nyugdíjasoknak súlyos gondot jelentett, hogy a görbehalmi nyugdíjas étkezde épülete megrongálódott, főzésre és kiszolgálásra csaknem alkalmatlanná vált. Az illetékes hatóságoknál olyan kétségbeejtő elgondolás is felmerült, hogy a 35-40 főnyi idős bányásznak, özvegyeknek Sopronból szállítják ki az ételt váltó éthordókkal utcai szétosztással. A KBM munkatársai - élükön Szemerey Tamás faipari mérnökkel, Sterbenz György technikussal és Lobenwein Tamás fotóssal felmérték az elhasználódott épületet, a részletekről fényképeket készítve. A korábbi évek tervezői-beruházói gyakorlatom birtokában megterveztük a falazatok megerősítését, szigetelését, új nyílászárókat, csatorna- és emésztőrendszert. Mindezeket letárgyalva, egyeztetve a hatóságokkal és a szakszervezettől 2,5 millió Ft-ot igényelve átépíttettük házat. Az építkezés segédmunkákba a múzeum valamennyi munkatársa tevékenykedett. Az átépített ház egészen 2000. évig lehetővé tette a nyugdíjasok étkeztetését és délutánonkénti összejövetelét. A brennbergbányai emlékmúzeumot a soproni Liszt Ferenc városi múzeum létesítette az O-brennbergi út 14. sz. alatti épületben. A 32 m mély Rudolf aknai gépházban működött hazánk első bányaszállításra használt 12 lóerős gőzgépe 1835-1856 évek között. A nevezetes, egyedülálló műszaki műemléképületben a kis múzeum 1968-ban nyílt meg, Faller Jenő halála után két évvel és Gyulay Zoltán múzeumigazgatása előtt, ugyancsak két évvel. A KBM tevékenysége a saját épületének elhasználódása miatt korlátok közé szorítkozott abban az időszakban. A brennbergi kiállításban több muzeális tárgyat adott tartós letétbe a KBM /műszerek, térképek, fotók, stb./, a többi anyag, főleg ruhák, szerszámok, lámpák, stb. Környei Attila múzeumigazgató helyi gyűjtésének eredményei voltak. A brennbergi emlékmúzeumot sajátomnak is éreztem. 1976-ban megszereztem a Belügyminisztérium - évenként megújított - engedélyét, hogy 20 főig vihetek látogatókat a brennbergi szigorított határsávba. Évente 40-50 csoportot kísértem múzeumlátogatásra. Megemlítem, hogy a 20 főn felüli létszámot még „elnézte" a határőr. Érthetetlen módon a legnagyobb gondot a nyugat-német csoportok határsávba való bevitele jelentette, de felsőbb parancsnokság felé intézett néhány telefonnal sikerült megoldani. A brennbergi múzeumot 1994-ben be kellett zárni, a másfél évszázados nedves falak szigetelése és megerősítése vált szükségessé. A Liszt Ferenc Múzeumnak nem állt rendelkezésére megfelelő összeg, ugyanakkor a brennbergi lakosok sürgették a múzeum újranyitását. A KBM 1996 novemberében a számára a műszaki múzeumok éves költségét biztosító Technikatörténeti és Műtárgyvédelmi Szakbizottsághoz fordult és kierőszakolt 300 ezer Ft külön támogatást a brennbergi épület állapotának felmérésére és állagvédelmének megtervezésére. Ez az intézkedés - más kezelésében lévő épület felújítási költségeinek fedezése - pénzügyi vizsgálatot vont maga után. A
