Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)

Szabó László: A „Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat” tatai bányászatának előzményei

Ami a tatai uradalmat illeti, az eredetileg királyi birtok volt, de a török hódoltság, valamint a Ferdinánd és Zápolya között dúló háborúskodás következtében teljesen elnéptelenedett. A zsemlyéi bánya rajza A királyi adományként a birtokot elnyerő Zichyeknek és Csákyaknak sem sikerült azt felvirágoztatnia. Hasonló módon királyi adományként - jutott a bécsi hadiszállító és bankár, báró Krapft családjához is a birtok. Az új vásárló,Esterházy József nagy lendülettel és kétségtelenül igen eredményesen virágoztatta fel a tatai uradalmat. Az elmenekült, illetve elfogyott lakosság helyébe Bajorországból - elsősorban Würtzburg és Bamberg környékéről hívott be németajkú telepeseket, de érkeztek a felvidékről kisebb csoportokban szlovákok is. Az előbbiekkel települt be Alsó- és Felsőgalla, az utóbbiakkal Bánhida. A bevándorlók adókedvezményeket kaptak, illetve az úrbéri kötelezettség bizonyos ideig tartó elengedését, melyet szerződések rögzítettek. Ilyen feltételek mellett települt be 1734-ben Vértessomló, akkori nevén Pusztasomlyó. A település neve az idők során számtalan változaton ment át. A németajkú lakosság Schemling, majd Semle néven nevezte, végül a Zsemlye névben állapodtak meg és az ottani korabeli bányászat is e néven vált ismertté.