Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)

Szabó László: A „Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat” tatai bányászatának előzményei

Röviden a vértessomlói bányászatról A hazai bányászati krónika szerint a zsemlyéi bányászkodás 1780-ban indult meg és 1893-ig tartott. Hantken Miksa már idézett könyve szerint a zsemlyéi szenet egy kovács legény fedezte fel (analógia a brennbergivel). Magáról a vértessomlói (zsemlyéi) szénbányászatról itt bővebben két okból sem kívánok szólni. Egyrészt, mert ebben a témában már számos tanulmány megjelent, másrészt nem tartozik a szorosan vett tatabányai bányászathoz, noha annak megindulásában meghatározó szerepe volt. Summázva azért a több mint egy évszázados működést, tipikusan „uradalmi" bányászat volt, gyenge műszaki felszereltséggel és nem túl szakszerű irányítással. Számottevő piaca az egyenetlen termelés és a rendkívül nehézkes szállítás miatt nem alakult ki. Elsősorban az uradalom használta fel saját üzemeiben (sörfőzde, mészégető, téglagyár) és néhány kisebb fogyasztó. A korabeli faárakhoz viszonyítva az ára sem volt kedvező, azonkívül rosszul tűrte a szállítást és tárolást. Az időnként elakadó munkák előbbrevitelére ugyan neves korabeli szakértőket kértek fel, azok szakvéleményeiben megfogalmazott javaslatokat azonban általában nem valósították meg, s ebben nagy szerepe volt az állandó tőkeszegénységnek is. A szakértőket illetően azért el lehet játszani egy gondolattal. Ehhez azonban - ugyancsak nagyon röviden - fel kell idézni azokat, a már több helyen is megjelent adatokat, amelyeket dr. Kállay István kutató 1976-ban közétett (Levéltári Közlemények XLVII.).Ezek szerint az Esterházy uradalom tiszti székének 1746. január 17-én, majd február 16-án és március 27-én készült jegyzőkönyveiben arra utaló rendelkezések vannak, hogy ebben az időben a sömlei határban már „ástak" szenet. így elvileg feltehető, hogy akár a kor legkiválóbb bányászati szakértőjétől. Mikoviny Sámueltől is kérhettek volna szaktanácsot. A kiváló tudósnak és a selmeci bányatisztképző tanárának életpályája három alkalommal is találkozott Esterházy Józsefével. Mindjárt 1727-ben, a tatai uradalom megvásárlásakor Tatán végzett térképészeti és tórendezési munkákat. Az osztrák örökösödési háború egy szakaszában Esterházy József magas beosztásban lévő katonai vezető volt, Mikoviny pedig hadmérnökként dolgozott mellette. Végül 1747-ben ugyancsak Tatán volt, azzal a feladattal, hogy az uradalom Tata és Almásfüzitő, illetve Szőny közé eső erősen elmocsarasodott - területéről a vizet lecsapolja, és a földeket müvelhetővé tegye. Ezt a feladatát kiválóan oldotta meg és eközben nyilván több ízben is találkozhatott a földesúrral. A zsemlyéi korai bányászkodásról ez idáig többet nem lehet tudni.