Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Dr. Csiffáry Gergely: Energiaválság a 18-19. századi Magyarországon
A 18. században, 1722-1790 között megduplázódott Magyarország lakossága. A népességnövekedés megnövelte az ún. háztartási tűzifa és épületfa iránti igényt. Közben a bányászat, a kohászat és az ipar minden területén a mész-, faszén-, téglaégtökön kívül az üvegipar igényelte a hamuzsírt. A korban működő timsó-, szifaó- és salétromfőzök melleit még sorolni lehetne azokat a különféle iparágakat, amelyek mindegyikének a kizárólagos tüzelőanyagot egyedül az erdők fája jelentette. Az erdő irtás ok nyomán elsősorban a bükkösök ritkultak meg a 18-19. század során. Ennek anyaga kitűnő tűzifa volt. s ezt használták a faszénégetésre is. A bükkerdők jelentős mértékű megritkulásához hozzájárult, hogy még nem ismerték és alkalmazták a gőzölést, amellyel a bükkfából kitűnő bútoripari alapanyag készíthető. Magyarországon a 18. század során, szemben Nyugat-Európával, nem történt meg az energiaváltás, azaz a fatüzelést nem váltotta fel a széntüzelés. Angliában, már 1615-ben hozott szigorú rendeletet a király az erdők védelmére, mivel az erdőségek mértéktelen pusztítása a tengeri nagyhatalommá emelkedett királyság hajógyártó iparát veszélyeztette. Megtiltották a fatüzelést a vasiparban, az üveggyártásban stb. Ehhez új típusú kőszéntüzelésű olvasztókemencékre volt szükség. A rendelet hatására 1618-ban megépítette egy Tal we 11 nevű gyáros a világ első kőszéntüzelésre berendezett üvegolvasztóját. A következő évben Dun Dudley használt először kőszenet a vas olvasztásakor. Az energiaváltás megtörtént, s a szigetországban a 18. század végére általánossá lett a széntüzelés, s mindezek hatására az ország a világ legfejlettebb állama lett. A fahiányt jelzik a 18-19. századi országleírások készítői is. Elsőként Vályi András 1796-99-ben kiadott „Magyar Országnak leírása" című művében szinte minden településnél utal már arra, hogy az adott helységnek épület- és tűzifája elegendő-e vagy kevés. Nyomdokain járva a 19. századi leírók hasonlóképpen járnak el. A 19. század utolsó évtizedeiben egymást érik a vészjósló diagnózisok arról, hogy az erdőket tékozolják, pusztítják, az erdők nemzeti kincsünk részét képezik, s ha nem védjük azokat, az ország mihamarább fátlan pusztasággá válik. '* Természetesen a fatüzelésről a széntüzelésre történő átálláshoz egy sor technikai találmány bevezetésére, adaptációjára volt szükség. Csak példaként említem, hogy a kohászatban. 1740-ben került felhasználásra B. Hunstmaiw//: az ún. tégelyacél-gyártási találmánya. A Henry Cort által bevezetett -a vasnak kavaró eljárással történő finomításához - ugyancsak kőszén kellett. A téglagyártásban a kőszéntüzelést a Hoffmann-féle körkemencék rendszerbe R. VÁRKONYI Ágnes: Táj és történelem az újkori Magyarországon. In.: A táj változásai a honfoglalás óta a Kárpát-medencében. Szerkesztette: Füleky György A Gödöllőn. 1996. június 24-26-án megtartott tudományos konferencia kiadványa. Gödöllő. 1997. 209-216.p.
