Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)

Dr. Csiffáry Gergely: Energiaválság a 18-19. századi Magyarországon

állítása oldotta meg. Az üvegiparban Talwell 1618-ban bevezetett új típusú olvasztókemencéje már kőszénnel termelt. Mégis a döntő változást 1856-ban a Siemens testvérek találmánya a regeneratív tüzelésű olvasztókemence hozta. A regenerációs gázfejlesztési és tüzelési technikával naponta lehetett olvasztani. 1868-tól pedig Siemens Frigyes találmánya segítségével a regeneratív tüzelésű folytonos üzemű kádkemencével megvalósulhatott az üvegiparban is a tömeggyártás. Lényegesen lecsökkentette a fafogyasztcisl az üvegiparban, amikor a hamuzsír helyett a szódát kezdték el használni. Nicolas Leblanc még 1790-ben kidolgozta a mesterséges szódagyártcisi eljárását. Az üvegiparban végül is a nagy változást Ernest Solvay belga vegyész találmánya jelentette 1861-ben, amikor szabadalmaztatta a szódagyártás nagyipari e/járását. A fentiekből világosan kiderül, hogy a régi Magyarország 18-19. századi gazdasági lemaradásának a fő oka nem a Habsburg Monarchia gyarmatosító, magyarellenes politikájában keresendő. A retardált fejlődés azzal magyarázható, hogy a magyar gazdaság és ipar nem tudott modernizálódni. A modernizálódás elhúzódó akadálya a mélyben rejlik, s annak kiváltó oka az a súlyos energiaválság, amelyet eddig nem vagy alig vizsgáltak a gazdaságtörténészeink. Végső soron ez az elhúzódó, akut energiaválság eredményezi, hogy a Kárpátmedence területén 168 év alatt 6,9 millió kh. erdőt kiirtottak. Ez okozza azt. hogy Nyugat-Európával ellentétben Magyarországon a fent említett energiaváltás, a fatüzelés helyett a kőszén alkalmazása, vele együtt az ún. ipari forradalom mintegy évszázaddal később, 1850 után vette kezdetét.