Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Dr. Csiffáry Gergely: Energiaválság a 18-19. századi Magyarországon
A 18. századi felvilágosult abszolutizmus idején született, s a korabeli ország modernizálására, gazdaságának fejlesztésére hozott törvények, királyi rendeletek, utasítások sorát még folytatni lehetne. Az viszont kétségtelenül kitűnik a különféle rendelkezésekből, hogy azok a monarchia érdekeit szem előtt tartva, a Magyar Királyság katonai-gazdasági és ipari potenciáljának feltérképezésére és megerősítésére irányultak. A háztartásokban felhasznált épület és tűzifa mellett, a különféle fatüzeléses technikán alapuló iparágak jelentős faigényt támasztottak az újkori Magyarországon. A tűzifa korabeli fogyasztásra nézzünk néhány példát. Egy 18. századi átlagos városi háztartás tűzifa igénye évente legalább 20 q tűzifára becsülhető. Napjainkban egy falusi házban, amely két szobából, konyhából, fürdőszobából és WC-ből áll, s ahol a főzéshez palackos gázt használnak, a fürdéshez és mosogatáshoz pedig villanybojler van beszerelve, csak a téli fűtési idényben egy vegyes tüzelésű kazánban 12-13 m 3 tűzifát használnak fel. Vizsgáljuk meg a korban más iparágak faigényét. Arra való tekintettel, hogy metrikus adataink alig vannak egy-egy manufaktúra, vagy gyár fafogyasztására nézzünk meg néhány konkrét példát. Egyetlen mészégető kemencénél, ahhoz, hogy 1 q kiégetett meszet nyerjenek, majdnem 2 q mészkőre s kb. 1,3 m 3 fára van szükség. Egyetlen mészégető kemencébe 200-400 q mészkövet raknak, amelyet azután 3-4 napig fütenek j3 , s ezen idő alatt felhasználnak mintegy 60-120 m 1 tűzifát. 34 Más adatok szerint, így például az erdélyi Homoródalmáson egy mészégető kemencéből annyi meszet tudtak kiszedni, amennyi súlyú fát eltüzeltek, azaz 5-6 tonnát. 35 A hatvani posztómanufaktúrának 177l-ben az egész évi működéséhez 120 öl (409 m ) fára volt szüksége, ugyanakkor a hatvani uradalmi téglaháznak 1771. évre 300 öl (l 023 m 3 ), és az ottani serház éves működéséhez 100 öl (341 m 3 ) fát utaltak ki. 36 Faszénégetés KAPOCSY György: Nemzeti parkjaink. Hortobágy. Kiskunság. Bükk. Aastelek. Békéscsaba. 1993. 106. 34 KOVÁCS Jenő: Erdei mesterségek. In: Kilátás a kövekről. Szerkesztette:Sándor András Kiadó: Bükki Nemzeti Park. Budapest. 1983. 373-374. BALASSA Iván: A határainkon túli magyarok néprajza. Budapest, 1989. 192. j6 B. GÁL Edit, A hatvani uradalom birtok- és igazgatástörténeti vázlata. Agria XXXIII. Szerkesztette: Petercsák Tivadar-Szabó J. József. Eger. 1997. I58.p
