Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Dr. Csiffáry Gergely: Energiaválság a 18-19. századi Magyarországon
behozatalát megtiltotta. Ennek ellenére az abaposztó gyártása még 1785-ben is nagyrészt céhes keretek közt folyt. 27 Ha már a vámszabályoknál tartunk, az 1754. évi vámszabályzatot történetírásunk mindig csak a hátrányos oldaláról értékelte. Viszont annak a céljai között szerepelt az is, hogy Szilézia elfoglalása miatt - protekcionista rendszerrel - az ottani elveszett manufaktúraipar helyett, a külföldi konkurencia kizárásával, az örökös tartományok iparát igyekezett fellendíteni. 28 Ugyanakkor az 1754-es vámszabályok - akarva akaratlanul éppen a konkurencia kizárásával segítették a hazai ipar fejlődését, csak soha nem értékelték ilyen irányú hatását. 1771. június 21-én elrendelte a királynő azt az adatgyűjtést, amely „a kereskedelem előmozdítása céljából" született. Minden törvényhatóságtól bekérte az adatokat, miféle cikkeket, hol, milyen árban és milyen mennyiségben, s átlag mennyi idő alatt készítenek el. 29 Az intézkedés fő célja az volt, hogy feltérképezze a magyar ipart, mit termelnek és mennyit exportálnak. A törvényhatóságok és a helyi szervek az adótól való félelem miatt elszabotálták a jelentéstételt, s így az adatgyűjtés csak 1774-re fejeződött be. Ezt az adatszolgáltatást II. József 1784-ben a megyékkel ismételten elkészíttette, hogy pontos képe legyen az ország iparáról. A megyék adatszolgáltatása azonban ez esetben sem volt pontos. A magyarországi ásvány- és gyógyvizek megismerésére és feltárására a 18. századi felvilágosult abszolutizmus kétségtelen nagy hatást gyakorolt. 1763. január 10-én jelent meg Mária Terézia rendelete, amelynek a végrehajtása során először vetették számba szakemberekkel a Magyar Királyság területén lévő ásványvizeket. Az uralkodói rendelet szerint meg kellett jelölni a vizek pontos lelőhelyét és azok gyógyhatását is. 30 1783-ban a Helytartótanács kiadott rendeletében az ásványvizek palackozását segíti elő. A rendelet értelmében a magyarországi és erdélyi ásványvizek forgalmazóit minden adófizetés alól felmentették, sőt azt, aki igazolni tudta, hogy 1000 palack ásványvizet exportál külföldre, azt három arany forint prémiumban részesítették. 31 A rendelet közvetve a hazai üveggyártás fejlesztését is elősegítette. Néhány hazai üveghuta utóbb az ásványvizek tömeges palackozásával jelentős megrendeléshez jutott. 1794-ben a Helytartótanács utasítást adott a fizikusok számára, arra vonatkozóan, hogy vizsgálják meg az ásványvizeket kémiai, fizikai és egyéb szempontból. Még ebben az évben Kitaibel Pált, a pesti egyetem kémia tanárát bízták meg az ország ásványvizeinek a tanulmányozásával. 127 MOLNÁR Erik. 1967. I. 350 28 MOLNÁR Erik. 1967. I. 343-344. 29 FUTÓ Mihály. 1944. 59. 30 H ML IV-l/b/84. Közigazgatási iratok. 1763. No. 40. jl MAGYARY-KOSSA Gyula, Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből. IV. Budapest.. 1940. 197.' 32 MAGYARY-KOSSA Gyula. 1940. 225.
