Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)

Bircher Erzsébet: A szén az ipar kenyere

....A politikai rendőrség nagy segítséget tud nyújtani a pártnak. Most lehallgatjuk a miniszterelnök és a pártvezetők telefonbeszélgetését, s a legfontosabbakról jelentést teszünk Rákosi elvtársnak"

4

' Az 1947 augusztusában megtartott „kék cédulás" választások eredménye nemcsak a Szociáldemokrata Párt számára járt fatális következményekkel, de az ország egész légköre érezhetően megváltozott. 1947 szeptemberében megalakult a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája, mely országunk politikai berendezkedését - megelőlegezve a következő évek történéseit - népi demokráciának minősítette. A pártpolitika megváltozott irányvonala 1948-ban úgy fogalmazott, hogy be kell hoznunk lemaradásunkat a fejlett ipari országokhoz képest, mégpedig azzal, hogy azok iparfejlesztési ütemét jócskán túlhaladjuk. S tettük mindezt a saját erőnkből: Moszkva nyomására a szovjet befolyási zóna országai elutasították a Marshall-terv nyújtotta segítséget. A szükségszerű helyreállítás és modernizálás árát így csak a dolgozók erőfeszítéseivel lehetett biztosítani. A sorból kilépni nem lehetett, Sztálin a fenyegető harmadik világháborúra hivatkozva kikényszerítette a szocialista tábor monolitikus egységét. 1948 májusában a szociáldemokrata és a kommunista párt közös kongresszusán egyesült a két párt, létrejött a Magyar Dolgozók Pártja, s ez a kommunisták győzelmét jelentette. A szociáldemokraták ellen megindult üldözés elöl sokan - így a bányászatért felelős Bán, volt iparügyi miniszter is külföldre menekültek Az üzemekben, a bányákban - hasonlóan a tudományos és közigazgatási területekhez - a posztok újraelosztása megtörtént. Az utolsó és a döntő szó mindenkor a kommunisták bizalmi embereié volt. A politikai, hatalmi válságok és leszámolások között azonban az emberek, az igen nehéz körülmények ellenére, igen sokat dolgoztak, s ennek köszönhetően a helyreállítás céljával meghirdetett hároméves terv sikeresen zárult. Az eredetileg három évet két év 5 hónapra rövidítették le. A szénbányászat 1949 végére elérte a hároméves terv meghirdetésekor fantasztikusnak tűnő 4657 vagonos napi termelést A termelés növekedése azonban nem a korszerűsítés eredménye volt, ezért prognosztizálni lehetett, hogy a következő, a nehézipari fejlesztést előtérbe helyező tervperiódusban ismét szénhiány léphet fel. Hiába szervezték át az 42 Paul Lendvai: Határátlépés. Helikon Könyvkiadó, Budapest, 2002. 71-72 p.