Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)
Dr. Simon Kálmán: Visszaemlékezéseim a magyar szénbányászat félévszázadára 1945-1965 közötti autark korszak, az extenzív fejlesztés időszaka
• Kellemesebb emlékem közé tartozik Vas Zoltán, aki 1953-ban magas állami beosztásból került Komlóra. Vas Zoltán a „vas és acél országa" elveit képviselő Gerő Ernővel szemben liberálisabb, emberbarátibb felfogású vezető volt. Ebből adódhatott a kettőjük közötti ellentét, és így magyarázható Komlóra helyezése. Komlón ebben az időben jelentős beruházás folyt a kokszolható széntermelés növelése érdekében. A szénbányászat műszaki vezetőjeként Vas Zoltánnal értelemszerűen munkakapcsolatba kerültem, és jó kapcsolatot is sikerült vele kialakítanom. Vas Zoltán sokat tett Komlóért. Ki kell emelnem szociális intézkedéseit, melyekkel Komlón rendet, biztonságot, és jobb életkörülményeket teremtett. Új üzemi konyhákat létesített, azokat jól ellátta nyersanyaggal, ami abban az időben igen nagy dolog volt. Új lakótelepek építését kezdeményezte, az AVH működése Vas Zoltán jelenlétében megszűnt Komlón, és így a műszakiak munkájához nyugodt feltételeket biztosított. Mint volt OT elnök, majd külkereskedelmi miniszterhelyettes sokat segített olyan gondok megoldásában, amelyeket a minisztériumban sem tudtak elintézni. így pl. elérte, hogy a toborzott létszám elhelyezésére laktanyákat adjon át. Jellemző volt segítőkészségére, hogy amikor aknaszállító-kötél tartalékok hiányában, több bányában nem tudtuk elvégezni a szükségessé váló kötélcseréket, akkor Vas Zoltán -nem Komlóról volt szó - Belgiumból hozatott be acélsodronyköteleket. • 1955 augusztusában a szénbányászat 600 kt széntermeléssel maradt el a tervelőirányzattól. Ekkor Gerő Ernő hivatalába, a Parlamentbe rendelte a minisztérium vezetőit. Czottner Sándor szabadsága miatt Szabó Gergely miniszterhelyettes Bese Vilmost és engem, mint a Szénbányászati Igazgatóság vezetőit vitt magával. A megbeszélésen részt vett még Csergő János, a MDP KB ipari osztály vezetője, Herczeg Ferenc az OT elnökhelyettese, és Poluektov szovjet szaktanácsadó. Nem volt túl megnyugtató, hogy a téglalap alakú tanácsteremben - átlósan - egy-egy egyenruhás AVH katona állt. • Gerő Ernő ridegen közölte, hogy a széntermelés elmaradását pótolni kell. Az értekezletre jól felkészültünk és ebben komoly segítséget nyújtottak munkatársaim /Menyhárth László, Horváth László, Husz Nándor/. Szemléltető diagramot készítettünk az 1953-1960 időszakra, amely a bányastruktúra összetételét és az abból adódó kapacitásokat mutatta be az idő függvényében. Ezt állítottuk szembe a várható termelési irányzatokkal. Eszerint a későbbi években, 1960-ra akkor 3-4 Mt/év hiány adódott. Nehéz helyzetben voltunk Gerő rideg bevezető szavai után, de Bese Vilmos intett, hogy szólaljak fel. Ekkor kértem Gerő Ernőt, hogy a diagramot hadd mutassam be. Kérésemre ridegen hangzott válasza: „Nem ezért hivattam magukat." A felfokozott feszültség biztosan közrejátszott, hogy kicsúszott a számon: „Pedig Gerő elvtárs évek óta várok egy ilyen lehetőségre." Ekkor Gerő Ernő letette a szemüvegét, és azt kérdezte: „Tulajdonképpen kicsoda maga?" Bemutatkoztam, és hangsúlyoztam, hogy műszaki vezetőként
