Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)
Dr. Simon Kálmán: Visszaemlékezéseim a magyar szénbányászat félévszázadára 1945-1965 közötti autark korszak, az extenzív fejlesztés időszaka
kötelességem a tényeket, a lehetőségeket feltárni. Ekkor bátorságot is vettem, felálltam - az átlósan álló katonák ellenére - és elindultam az asztalfőn ülő Gerő Ernő felé. Eléje tettem a diagramot, és elmagyaráztam az ábrákat. Érdekes módon Gerő egyre érdeklődőbb lett, és utána engedett beszélni. Elmondhattam a beruházások elégtelenségét, az anyagellátás hiányát, a létszámhiányt, Poluektov diktatórikus magatartását, a minisztériumban dolgozó műszakiak bérének elmaradását a területen dolgozókétól. Gerő mindezek orvoslására kedvező határozatokat hozott, és végül is úgy emlékszem vissza, hogy igen hatékony megbeszélésen vettem részt. Eszerint: • növelte a beruházási lehetőségeinket, • a honvédségi létszám növelését engedélyezte /ez történt meg Maiéter Pál parancsnokságával/, • az OT képviselőjét a szénbányászat anyagellátásának javítására utasította, • 100 eFt bányásznapi jutalmat biztosított a minisztériumban, a szénbányászat termelésirányításában részt vevő dolgozók részére. /Ez utóbbi szétosztása miatt ért az a vád 1957 elején, hogy mérnökpárti, és munkáskáder ellenes vagyok/. • Utólag Szabó Gergely elmondta, hogy a megbeszélés után Gerő megjegyezte: „Lehet, hogy ez a Simon igazat mondott, de hát akkor én miért nem tudtam erről?" Végül ehhez az emlékhez tartozik, hogy Poluektovot visszarendelték a Szovjetunióba. • A tárgyalt időszakban, az első 5 éves terv befejező szakaszában már a kritikusabb magatartás is tapasztalható. Ezt tanúsította az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 1954 végén tartott Közgyűlése, ennek keretében Bányászati Szakosztály ülésének légköre is. Az a megtiszteltetés ért, hogy ezen én tarthattam meg a szakmai előadást 151. Ebben már kifogásoltuk a felkészületlenül fogadott és foglalkoztatott létszámgazdálkodást, a beruházási hitel elégtelensége miatt a létszámgazdálkodást, a beruházási hitel elégtelensége miatt a fejlesztés és az új bányatelepítések tervszerűtlenségét, hiányosságait, a bányák állapotának romlását, a technika kapkodó alkalmazását. Itt hangzott el, hogy a szovjet Donbassz típusú szénfejtőgéppel négyévi kísérlet után sem sikerült folyamatos üzemvitelt elérni. Az előadás lényeges megállapítása volt az is, hogy kimondta a szovjet szakértők által erőltetett egyéni bérezés több hátrányát a földalatti bányászatban. Ezen a szakosztályülésen részt vettek az un. „alapszén-lignit" vita miatt akkor szabadult bányamérnökök. Dzsida László élesen támadta az Ajtay-Szilárd koszorús konstrukciójú F-típusú vágathajtógépek meggondolatlan mértékű, kapkodó alkalmazását és feltalálójának a gépekhez fűződő túlzottan optimista elvárásait.
