Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)

Bircher Erzsébet: A szén az ipar kenyere

közül 23-an dolgoztak korábban bányákban. A letartóztatottak közül is sokan kerültek ki egy-egy közösség vezetői közül, így a forradalom leverése után több bányamérnök, bányamester, köztük olyan nagyra becsült szakemberek, mint Esztó Zoltán, Lassan József, Sartoris Kálmán, Mayerszki Béla, Rosta Ferenc kerültek börtönbe. Az országnak azonban szüksége volt a szakemberekre. A gazdasági károk olyan jelentősek voltak, hogy gyorsan kellett elindítani a termelést ahhoz, hogy a telet ki lehessen húzni. Kádár pragmatista gondolkodását jól jellemzi, hogy miközben a bányák éléről sokszor a legjobb vezetőket elhurcolták, ugyanakkor a túlélés szempontjából kiemelt jelentőségű bányászoknak már 1956 novemberében az átlagtól jóval magasabb béremelést adott. 1957-ben bevezették a teljesítménybérezést s ez további érezhető béremelkedést eredményezett. A gazdaság gyors talpráállását nagymértékben segítették a szocialista tábor országai által nyújtott pénz- és áruhitelek. A helyzet normalizálódása az ipari beruházások arányainak alakulásában is érezhetővé vált. 1957-ben a korábban elfogadott, s épp hogy csak elindult második ötéves tervet érvénytelennek tekintették. A jövőt illető gazdaságpolitikai elképzelések meglehetősen bizonytalanok voltak, de érezhetően megváltoztak a gazdaságpolitika prioritásai. Ennek elsősorban Kádár János politikai ígérete volt az alapja: jólétet ígért, nem lemondást kért. Csökkentették a beruházási kvótát, módosultak az ágazati megoszlások. Csökkentek a nehéziparra fordított összegek, s ezen belül a bányászatra fordított összegnek a volumene. Az ipari termelés az 1956 utáni időszakban átlag évi 8,5%-kal nőtt, ami jóval alacsonyabb volt az évtized első éveinek teljesítményénél. 1957-től néhány kisebb korrekciót hajtottak végre a gazdaságirányításban is. A Varga István közgazdász vezetésével összeült bizottság a tervutasításos rendszer radikális megváltoztatását javasolta. A teljes reform még váratott magára, de a centralizáltság enyhült. A második három éves terv irányelveit az 1958. évi II. törvény rögzítette A tervet meghirdetésekor a reális óvatosság jellemezte. Annak ellenére, hogy számos alkalommal módosították, mégis ez adott kereteket a háború utáni újjáépítést követő első, a gazdaság kiegyensúlyozott fejlődését célul tűző folyamatnak. Pontos adatokat közöl az ,.1956 kézikönyve" című sorozatnak a harmadik kötete: Megtorlás és emlékezet. 1956-os Intézet. Budapest, 1996.