Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)

Horváth József: A bányamunka, a munkahelyi széntermelés gépesítése

aknaszállítás - a kitermelt érc kiszállítása) gépesítsék, kímélve az emberi erőt, növelve a teljesítményt. A következő, a 19. század végére, az egyre tökéletesedő gőzgépek „árnyékában", a magyar bányászatban is elsők között alkalmazták a robbanó- és elektromotorokat a bányamunka könnyítésére. Ezek a technikai újdonságok, amelyek újabb „ipari forradalom" kezdetét is jelezték, nagyfokú üzembiztonságot, gépmobilitást, egyszerűsödött energiatovábbítást és erőkoncentrációt biztosítottak és a velük fejlődő gépészeti megoldásokkal rugalmas és szabályozott erőt adtak a bányász kezébe. A 20. század közepére a párhuzamosan fejlődő elektrotechnika, hidraulika és légtechnika megteremtette az automatizálás bázisát az irányítástechnikát, vagyis a II. világháború befejezését követően a széntermelő munkahelyek gépesítésének gondolatsorát a korábbiaktól egészen eltérő, „új és intelligens" bázison lehetett megkezdeni. 1.3. Kőzetbontás, a haszonanyag (érc, szén) jövesztése az évezredes magyar bányászatban A Kárpát-medence, ill. a történelmi Magyarország bányásza közel 800 éven át emberi erejét áldozva, bányász kalapáccsal és bányász ékkel, ezekkel a nagyon egyszerű szerszámokkal bontotta a kőzetet, fejtette (jövesztette) az ércet H3 ábra). A korábbi fejezetből látható, hogy a középkori, iparszerű termelés H3. Bányász kalapács és bányász ék