Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)

Horváth József: A bányamunka, a munkahelyi széntermelés gépesítése

Lój árgány a i kka 1, vízikerekeikkel aknagépeket, vitlákat, szivattyúkat, fujtatókat, zúzóműveket működtettek a jövesztett ércanyag napvilágra juttatásához, a bányát veszélyeztető bányavíz emeléséhez, a bányalevegő áramoltatásához, az érc porrá zúzásához, stb.. Ha szükséges volt, a működtető energiát mechanikus erőátviteli szerkezettel hegyen-völgyön, több száz méteren át vezették. A bányászok a nyers erőket szellemi energiájukkal párosítva nemcsak az ipari forradalom magyarországi kezdetét jelző, a gőz energiáját hasznosító tüzgépet alkalmazták bányászati erőforrásként az országban elsőként Selmecbányán, de továbbfejlesztették a vízi energia hasznosítását, megépítve Mikoviny Sámuel vezetésével a Selmecbánya környéki mesterséges tavakat, az un. erővíztározó rendszert az 1700-as évek közepén (H2 ábra). H2. Aknagépház. Vizi erővel működő energiaforrás A víztározókból biztonságosan vételezhető „erővíz" új típusú vízemelő gépek konstruálására ösztönözte a gépészetben mestermunkát végző Hell család tagjait. Alkotásaikkal, a vízgéppel és a léggéppel a korabeli uralkodó, Mária Terézia osztrák császár és magyar király elismerését is kivívták. A gőzenergia felhasználásának lehetősége, a gőzgép alkalmazása a bányászatban is az erőforrás forradalmát jelentette, megteremtve az energiakoncentrálás és kapacitásnövelés bázisát, magában hordozva a mobilitás lehetőségét. Ezek az energiaforrások lehetőséget biztosítottak a Kárpát-medence bányászatában, hogy a legnehezebb munkákat (bányavíz szivattyúzása, bányák szellőztetése,