Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)

Horváth József: A bányamunka, a munkahelyi széntermelés gépesítése

Horváth József: A bányamunka, a munkahelyi széntermelés gépesítése (1946-1958) 1. Bevezetés A 20. század második háborújának pusztító viharát túlélt Magyarország egyedül jelentős bányászata, a szénbányászat az új politikai és gazdasági rendszer küszöbén erejét és állapotát meghaladó kihívás előtt állt. Művelői a legelsők között tapasztalták meg az államosítás gyötrelmeit, a mérnök- és technikusellenes hangulatkeltést, a rohammunkások használhatatlanságát, a politikai vezetés kétszínűséget és beleszólását a szakmai részfeladatok megoldásába. A szénbányászatnak meg kellett nyerni a széncsatákat, biztosítania kellett az „ipar kenyerét", a szenet, hogy megfeleljen a nyilvános politikai zsarolás és társadalmi elvárás mennyiségi követelményeinek. Ebben a küzdelemben nagy segítséget jelentett a jelentős bányavállalkozások gazdasági szervezettsége, magas szintű és tudományosan megalapozott szakmai vezetése, és a bányász szolidaritás bázisán működő és élő munkaerő hatékonysága. A termelési volumen növelésének bázisát jelentő tömegtermelő munkahelyeknek, a frontfejtéseknek a telepítése már a háború előtt kipróbált szénfejtési megoldás volt. A képzett és gyakorlott munkaerő, a dolgos múlt erkölcsi bázisán, tulajdonképpen rendelkezésre állt, illetve adva volt a bővítés lehetősége, így a műszaki-technikai oldal fejlesztése lehetett a kihívásra a legfőbb válasz. A műszaki fejlesztés, a gépesítés kérdése, különösen, ha a termelési folyamat szinte minden részletét érinti, bonyolult, költséges és lassú eredményű beavatkozás, amit a szénbányászat 1950. utáni műszaki fejlődéstörténete is igazol. Azonban egyes részeit kiemelve, előnyben részesítve, fázisonként is jelentős részeredmények produkálhatok. Ilyen elgondolás és megfontolás alapján vált elsőrendű fontosságúvá a frontfejtési munkahelyeken a szénjövesztés és szállítás, illetve a biztosítás gépesítése. A szénbányászat szakmai vezető rétege műszaki tudására, tapasztalatára alapozva joggal bízott az eredményes megoldásban, hisz ismerte a külföldi szakforrásokat (USA, Németország, Anglia, Szovjetunió) és önmaga innovatív kézséget, továbbá remélhette az állam, a politika anyagi támogatását. A kivitelezés hasonló volt az 1000 éves magyar bányászat nagy műszaki lépéseihez, részben átvéve a külföldi technikát, részben pedig kifejlesztve a sajátosan magyar gondolatok megoldásait a munkahelyi termelés mindkét munkafázisában.