Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)

Horváth József: A bányamunka, a munkahelyi széntermelés gépesítése

1.1. Az évezredes magyar bányászat műszaki fejlődésének meghatározó eseményei Az évezredes magyar bányászat a történelmi Magyarország területén, a II. világháború végétől visszatekintve több mint 1000 éven át, szervezetten, a mindenkor érvényesülő korabeli , jogi" keretek, illetve lehetőségek között folyt, kitermelve a medence megtalált ásványkincseit. A Kárpát-medencében folytatott évezredes magyar bányászat a középkorban a nemesércek (arany, ezüst) bányászatával, majd a rézérc termelésével (Thurzó-Fugger vállalkozás) Európa gazdálkodását meghatározó tényező volt és gazdasági jelentőségének megfelelő hírnévvel bírt. Jelentőségét és hírnevét a korabeli hátrányos politikai és hatalmi viszonyok (török hódoltság, osztrák császárság) sem tudták elhomályosítani, mert az eredmények mögött megbízható műszaki tapasztalat és tudás állt. A magyar bányászatnak ez a kiemelkedő tapasztalata és tudása, illetve a belőle származó gazdagság megteremtette a bányamunka műszaki és tudományos fejlődésének bázisát (1627. első robbantás a bányában, 1735. bányatisztek iskolai képzése), de a magyar nép, a nemzet, az ország direkt felemelkedését éppen az idegen érdekek érvényesülése miatt nem tudta sikeresen szolgálni. Az 1800-as években ugyan a hatalmi és politikai viszonyok a Kárpát-medencében a magyarság érdekeit tekintve kedvezően változtak, de addigra a gazdagságot biztosító nemesérc bányászat és az egyéb színes ércek bányászata, a kimerülőfélben lévő készletek miatt, jelentőségéből folyamatosan egyre nagyobbat vesztett, így a korábbi magyar bányászat elmaradt kötelezettségeinek pótlására már képtelen volt. A XIX. század közepétől a növekvő energiaigényeket kiszolgáló szénbányászat a századfordulóra az Osztrák-Magyar Monarchia és a magyar bányászat meghatározó energetikai tényezőjévé vált, de mellette az ércbányászat továbbra is vezető gazdasági szereppel bírt. Az ércbányászat végleges, korai „trónfosztásához" magyar szemszögből a politikára, az európai hatalmi struktúra átrendeződésére, az I. világháborút követő békeszerződésre (Trianon, 1921.) volt szükség. A történelmi Magyarország területének ~-66%-át elszakító békediktátum az évezredes magyar ércbányászat és sóbányászat hagyományos területeit a létrehozott új államalakulatoknak juttatta. Az így, a politikusok „mesterkedésével" kialakított új Magyarország egyedüli, jelentős bányászata a szénbányászat lett, és ez a helyzet azóta is, de különösen a II. világháborút követő évtizedekben is, változatlanul fennállt. A magyar bányászat egyenlő szénbányászat gondolatsort az 1945. után kialakuló új politikai-hatalmi struktúra is következetesen érvényesítette és támogatta. A kommunista hatalom első évtizedének bányászati történései, különösen műszaki-gépészeti vonatkozásban, gyakorlatilag a szánbányászatéval voltak azonosak. így a magyar bányamunkának az 1945-1958. közötti időszakra eső gépesítése alapjában egyet jelentett a széntermelő munkahelyek gépesítésével.