Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)
Bircher Erzsébet: A szén az ipar kenyere
halálra, majd életfogytiglanra, Ábel Bódogot 15 évre, Binder Bélát 4 évre ítélték, Barnabás Bélát felmentették . A cég „lefejezése" után, 1949-ben a MAORT bányászati üzemeit előbb állami kezelésbe vették, majd az év végén államosították. A statisztikák adatai szerint a MAORT háború utáni termelése mind a kőolaj, mind a földgáz tekintetében az utolsó háborús év termeléshez képest csak kismértékben csökkent A kitermelt mennyiség meghaladta a hazai igényeket, a termelés jórészét a jóvátételi szállításként a Szovjetunióba szállították. A racionális működést követelő szakmai véleményeket 36 a hatalmi szempontok elsöpörték. A világháború győztes hatalmának érdekei mindennél előbbre valók voltak. A háború utáni évek ércbányászata kevéssé volt a figyelem középpontjában, mint a szén, vagy szénhidrogének bányászata. Úrkúton és Eplényben mangánércet, Recsken rezes piritet, a Rimamurányi-Sagótarjáni Vasmű Rt. tulajdonában működő Rudabányán vasércet bányásztak. A viszonylag egyszerű vasércbányászati képtől jóval bonyolultabb volt bauxitbányászatunk helyzete. A bauxitbányászat konjunkturális volta nem szűnt meg a háború végével, minthogy a győztes hatalomnak továbbra is szüksége volt az alumíniumgyártás alapanyagára. Ez a helyzet még inkább igaz volt a hidegháborús években, ezért az ércbányáink közül igazán csak ezek működését követte megkülönböztetett figyelem. A háború előtt a jelentős német érdekeltség mellett, svájci érdekeltségű bányák is működtek a hazai bauxitbányászatban. A háború után a nemzetközi szerződéseknek megfelelően a német tulajdon itt is szovjet kézbe jutott s 1946 nyarán megalakult a Magyar-Szovjet Bauxit- Alumínium Rt. A kezdeti években a bauxitbányák termelésének csak kis részét dolgozták fel itthon, nagyobb részét a Szovjetunióba küldték. Idővel ez az arány módosult, 1948 után ismét érezhetően javult a bauxitbányászati és timföldgyártási fejlesztések nagyságrendje. A háború utáni években a legjelentősebb bauxitbányák Gánton, Iszkaszentgyörgyön, Nyirádon és Szőcön működtek. 1948 áprilisában a bauxitbányászat államosításáról is megjelent a törvény, amely azonban nem vonatkozott sem a szovjet, sem a svájci tulajdonra. Az állami tulajdonú vagyontárgyak és beruházások kezelésére létrejött a Bauxit - Alumínium Rt. (ALBART) 1948-ra a kezdetben emberhiánnyal, felszerelés hiányával, szállítási nehézségekkel küzdő bányák termelése - ugyan még nem érte el a háború alatt termelt legnagyobb mennyiséget - már jelentősen nőtt. 1949 decemberében államosították a svájci érdekeltségű Bakonyi Bauxitbánya Rt.-t is. j5 A MAORT elleni politikai támadásnak több, ma kevesek által ismert áldozata is volt. 1948. szeptember 9-én önként vetett életének véget Pokker Ernő bányamérnök, akit - minthogy többször szót emelt a racionális gazdálkodás érdekében, a pazarló, csak a jóvátételi szállításokat figyelembe vevő rabló kitermelés ellen - többször zaklatták. 36 Faller 1997. 396p.
