Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)

Bircher Erzsébet: A szén az ipar kenyere

nagy volt a műszakkiesés.

25 A szénhiány katasztrofális mértékén az sem segített sokat, hogy a konszolidációval lassacskán rendszeressé vált a fizetés, javult az ellátás. A bajt pedig tovább növelte, hogy a mennyiségi hiány mellett egyre inkább érezhetővé vált a szénminőség problematikus volta is. A háború utáni hónapokban ugyanis az égető szénhiány miatt a bányák természetes módon a legkönnyebben kitermelhető területeket vonták müvelésbe. A jövőbeli termelés előkészítésére nem volt sem pénz, sem munkaerő. Ezért volt stratégiai fontosságú az, hogy az állandó anyagi gondokkal küszködő MÁSZ Rt. egy hosszú távú gondolkodásról árulkodó, a szénbányászat jövőjével kapcsolatos tervezést indítson el. Az elkövetkező évek gazdaságpolitikai célkitűzései azonban meglehetősen szűk kereteket biztosítottak. Amikor 1946 őszén elkészült a szénbányászatot erőteljesen érintő hároméves terv első változata, abban elsődlegességet még mindig a helyreállítás kapott, s a termelés mennyiségi növelése mellett csak másodlagos szempont volt a kitermelt szén minőségének javítása. Rákosi Mátyás az 1947. III. 23-i bányászgyűlésen, Dorogon 25 Az állapotokra jellemző, hogy Pécs környékén 5 alkalommal volt sztrájk, egymástól eltérő területi és időbeli kiterjedésben. A forint bevezetése után ezek elsősorban a bérkifizetés késlekedése, a fejadagok megváltoztatása, a vájárok és a külszíni munkások béreinek igazítása miatt törtek ki. Amikor 1947-ben a MESZHART budapesti igazgatósága szabotázs-gyanús ügyekről számolt be az iparügyi miniszternek, s jelezve, hogy az 1946-os sztrájkok felbujtóinak a felelősségre vonása elmaradt. Magyar Országos Levéltár. B. Közig.r.i. 82 307 / 1947.