Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

TAKÁCS IMRE: Esztergomi pecsétek az Anjou-korból. Két szokatlan példa

quem. Néhány héttel ezelőtt, ugyancsak Esztergomban tartott előadásában Solymosí László hívta fel a figyelmet arra, hogy már két évvel korábban, 1324-ben is feltűnik a koronázást ábrázoló pecsét. Indokolt tehát a datálást 1324-nél korábbra módosítani. Kérdés, hogy mennyivel? Solymosi László szerint az új káptalani pecsét megrendelésére egy 1315-ös királyi adomány adhatott okot, amely a káptalant javadalmazta, ő mindenesetre ezt az évet tartja keltezés szempontjából revelatívnak. Semmiképpen sem hagyható figyelmen kívül e tekintetben a káptalan egy 1319. március 19-én kelt oklevele, amely a pecsét jellemzésére megjegyzi, hogy azt a hiteles pecsétet alkalmazzák, amelyet nagyobb ügyekben szoktak használni {...quam maioribus negotíis uti solemus...). Az idézett oklevélen fennmaradt pecsét azonban még mindig az a kispecsét, amelyet a 13. század közepe óta általában megkülönböztető szóhasználattal a nagyobb ügyekben is használatosnak minősítettek. Vagyis új nagypecsétjük ekkor még bizonyosan nem volt a kanonokoknak. Ha lett volna, nem nevezték volna a sigillum minust továbbra is a nagyobb ügyekben használatosnak. A koronázási jelenet ikonográfiái környezete részben nagyon tágas, és a jelentést tekintve erősen félrevezető lehet. Elsősorban a bizánci eredetű uralmi reprezentációnak azzal a körével tart - kizárólag kompozíció-formai alapon - rokonságot, amelynek lényege a földi uralkodó mennyei diadémmal való megkoronázása a mennyei patrónus, Krisztus vagy angyalok keze által. A képi motívum kialakulásáról és változásáról Joachim Ott adott ki két évvel ezelőtt impozáns monográfiát. A valóságos és közvetlen mintaképek természetesen nem ezek az elvont ábrázolások voltak, hanem olyan pontifikálé- vagy dekretális-illusztrációk lehettek, mint amilyen például az 1200 körül készült engelbergi pontifikáléban látható. Itt a koronázási rituálét végző főpapok veszik közre a királyt, koronát, illetve jogart nyújtva át neki. Számításba veendő a lehetséges előképek között a Decretum Gratiani illusztrált kézirata is. Feltéve, hogy az esztergomi káptalani nagypecsét készítője inkább az érsek, mint a káptalan befolyása alatt állt, mai tudásunk szerint 1319 és 1324 között készült pecsét szokatlan jellegének kialakításával két érsek is gyanúba fogható. Az egyik az 1321-ben meghalt Tamás, aki Károly Róbertet királlyá koronázta, és akinek a káptalani pecséttől nagymértékben eltérő értelmű reprezentációjáról a szepeshelyi falképpel kapcsolatban már szóltunk. A