Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

TAKÁCS IMRE: Esztergomi pecsétek az Anjou-korból. Két szokatlan példa

másik az 1321-ben esztergomi érsekké választott Boleszló, Kázmér beutheni és tescheni herceg fia, Károly Róbert első feleségének, Máriának és Meskónak, a későbbi veszprémi püspöknek fivére. Mivel az új káptalani nagypecsétnek 1324-nél korábbi lenyomatát egyelőre nem sikerült kimutatni, nem zárható ki, hogy készítésére Boleszló érsekségének első éveiben került sor. A másik rendhagyó példa az Anjou-kor végéről való, és ahhoz a Demeter érsekhez kötődik, akinek esztergomi építkezéséről is vannak adatok és kőbe vésett építési felirat. Pecsétje az egyik leggazdagabb kialakítású főpapi pecsét a 14. századi magyar emlékanyagban. A káptalani pecséthez egyetlen vonásával kapcsolható: ez is koronázási jelenetet ábrázol, s a jelenet megfejtése nem kevésbé egyszerű. Képfelületét gazdagon tagolt, többszintes architektúra tölti ki. Középütt baldachinnal lezárt fülkében kétalakos jelenet: az egyik figura deréktól fölfelé medencéből emelkedik ki, a mellette álló, másik alak főpapi öltözéket visel, fejét dicsfény övezi, koronát tartó két kezét a medencében lévő személy feje fölé emeli. Velük egy szinten, az oldalsó fülkékben, az egyik oldalon Szent Péter áll kulccsal a kezében, a másik oldalon Szent Pál kardra támaszkodva. A hármas fülkecsoport fölött figurákkal benépesített, áttört, sűrű, mérműves oromzat emelkedik: középütt trónuson ülő Madonna, egy-egy térdelő angyaltól közrefogva. A képfelület alsó részén középütt, a bemélyülő, kosárívű fülkében bíborosi ruhás, kalapot viselő főpap térdel, az oldalt megmaradó háromszögeket címerpajzs és ágaskodó oroszlánfigura tölti ki. A címerpajzsban a heraldikai jobb irányba forduló, kezében kalapot tartó angyalfigura. Gyöngysoros keretbe foglalt, majuszkulákat alkalmazó körirata a következő: Sigillum Demetrii tituli Sanctorum Quatuor Coronatorum presbiteri cardinalis A korábban pécsi kanonokként (1362), egri prépostként (1363), szerémi (1367), majd erdélyi püspökként (1368) szereplő, végül a zágrábi püspöki széket betöltő főpapot az Avignonból Rómába visszatérő VI. Orbán nevezte ki 1378. szeptember 28-án esztergomi érsekké, 28 társával együtt bíborossá, továbbá pápai legátussá Magyarország és Lengyelország területére. Szokatlan, hogy esztergomi érseki pecsétjét csak áthelyezését követően, némi késéssel tudta használatba venni. 1379- április 4-én azt írta egyik levelének záradékában, hogy érseki pecsétje nem lévén, kénytelen a Zágrábban