Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

TAKÁCS IMRE: Esztergomi pecsétek az Anjou-korból. Két szokatlan példa

esztergomi érsek közjogi tekintélyére, mint a hatalma megszilárdításán munkálkodó magyar király politikai érdekeire volt tekintettel? Ez a személy - a feliratból tudjuk - Henrik szepesi prépost, Tamás érsek egykori kancellárja volt. Kérdés, miért fektetett ekkora hangsúlyt a királyi hatalom menynyei eredeztetésének igen régi tételére? A szepeshelyi falképen megjelenő képalkotói és propagandisztikus szándék és az esztergomi székeskáptalan máig fennmaradt, nagyobb pecsétjének ábrázolásában úgy viszonyul egymáshoz, mint egy jogi disputa tétele és ellentétele. A pecsétnyomón két, felirattal is megnevezett álló figura jelenik meg: egyik oldalt az esztergomi érsek, a másik oldalon a Magyarország királya. Az érsek a király felé fordulva koronát emel annak fejéhez. A szokványos káptalani pecsétekkel ellentétben, amelyek a patrónus vagy a székesegyház szimbolikus ábrázolását tartalmazzák, az esztergomi pecsét semmilyen kapcsolatot nem mutat a patrónus tiszteletével, sem a káptalani testületet jelképező épületábrázolási formákkal. Nem a káptalan reprezentációját szolgálja, nem annak tekintélyét, hatalmát vagy hatáskörét hangsúlyozza - noha szerepe éppen ebben állna -, hanem olyasvalamit állít előtérbe, ami, ha igaz, kevéssé vagy egyáltalán nem állhatott a káptalan érdekében: az érsek hatalmát, legjelentősebb közjogi kiváltságát, királykoronázási privilégiumát. Ebben a te-kintetben egyedülállónak, sőt kivételes esetnek kell tekintenünk ezt a pecsétet. Az első kérdés a pecsétnyomóval kapcsolatban a datálása körül vetődik fel. Az esztergomi székeskáptalan a tatárjárás előtt két eltérő pecsétnyomót használt. Mivel az 1210-ben létező nagyobbiknak feliratában nem olvashatunk megkülönböztető jelzőt, valószínűleg eleinte csak ezt az egyet függesztették a káptalani oklevelekre. Ez a pecsét a tatárjárás időszakában eltűnik. Megmaradt ellenben az a másik, 1225-ben már használatban lévő (Kollányi XXIV.) pecsétnyomó, amelyet körirata kisebb pecsétnek nevez. A tatárjárás után ezt, kizárólag a sigillum minust használták. Nem világos, hogy az elveszett nagypecsét pótlásával miért vártak fél évszázadnál hosszabb időt. Ezt az új nagypecsétet Varjú Elemér és nyomában többen, mint Nagy Lajos koronázását ábrázoló történeti képet, minden egyéb indoklás nélkül 1342-re keltezték. Mivel ismereteim szerint ezt a pecsétet használta a káptalan már egy 1326-ban kiadott oklevelének megerősítésére, úgy gondoltam, hogy 1326 a pecsétnyomó készítésének szempontjából a terminus ante