Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

WEHLI TÜNDE: Liturgikus emlékeink európai jelentősége (1000-1526)

dal későbbiek. A kódex, s bennük az iniciálék az esztergomi liturgia 1100 körüli franciás orientációját sejtethetik, de nagyobb a valószínűsége annak, hogy ez időben nem a Benedictionálé képviselte a főirányt Esztergom könyvfestészetében - inkább a délnémet-bajor könyvkultúra uralkodhatott a főegyházmegyében, s határozta meg a helyi könyvfestészet jellegét is. Az Evangeliariumban három figurális iniciálé maradt meg. Ezek egyike a Zsoltározó Dávidot ábrázolja (f. Ír.), a másik Szent Lukács (f. 17r.), a harmadik pedig Szent János evangéliumának incipit iniciáléjaként készült (f. 68v.). Az evangélisták zoomorf ábrázolásai nem a 11-12. század fordulójának jellegzetességei. Az evangélista-típusok, Dávid arcvonásai és koronája, továbbá a képek expresszivitása, ami a szaggatott vonalvezetés mellett az alapozás nélküli élénk színeknek tulajdonítható, továbbá a betűk szövegtükörbe helyezésének módja (az iniciálé, a kezdőszavak továbbá a betűk szövegtükörbe illesztése), a kezdőszavak és a képkeret egymáshoz illesztése a karoling könyvfestészet sajátja. Kérdéses, hogy a franciás karakterű kéziratot hol másolták és másolójának miért kellett a 11-12. század fordulóján már igencsak régies hagyományt ápolnia. Feltehetően korszerűbb előkép hiányában. Ebből a megközelítésből nem kizárt a kódex magyarországi másolása. A zágrábi székeskáptalani könyvtár őrzi napjainkban a legtöbb középkori kötetet. Nem elképzelhetetlen, hogy a három kódex az alapítás körüli időkben került jelenlegi tulajdonosához. Archaikus díszítésük arról árulkodik, hogy a szent istváni egyházszervezés után egy évszázaddal még csak régies és heterogén kódexekkel lehetett felszerelni egy frissen alapított püspökséget. Az úgynevezett németújvári Missale (Güssing, Klosterbibliothek der Franziskaner, Ms. 1/43) a zágrábi kódexek eredetének másféle lehetőségét is megengedi. Szent István és László királyoknak a kalendáriumban megfelelő helyen való szerepeltetése és officiumuk jelenléte feltételezi, hogy a paleográfiai szempontból a 13. század első felében készítettnek tekintett Missálét Magyarországon írták és másolták. 14. századi szlavóniai használatát bejegyzések tanúsítják. A csonka kódexet egy kánonkép és néhány iniciálé díszíti. Az alapozatlan pergamenre rajzolt és festett kánonkép a 13. század első felében már régies. A monumentális kereszt és Krisztus-corpus, a kereszt szárai alatt szinte