Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)
KOSZTA LÁSZLÓ: Esztergom és Kalocsa kapcsolata a 11-12. században
létezését. Angliában például a yorki érsekség csak a 11. század végén kapott alárendelt egyházmegyét és ezzel egy kis provinciát. Német területeken sokáig a Hamburg-brémai érsekség sem rendelkezett suffraganeusokkal. Szent István korában, sőt a 11. század folyamán végig a magyar kereszténység szoros kapcsolatokat ápolt Bizánc irányában. Eltek István országában bazilita szerzetesek és közvetlen kapcsolat volt a kialakuló magyar egyház és a bizánci kereszténység között. Nem csupán liturgia és a szentkultusz vonatkozásában hathatott a bizánci egyház gyakorlata a magyarra, hanem egyházjogi és szervezeti téren is. Ismerhették Szt. István környezetében a bizánci tituláris érsekségek intézményét, részben bizánci szerzetesektől, részben pedig Szt. Adalbertet Itáliába kísérő tanítványaitól, akik később a magyar egyházszervezésben is meghatározó szerepet vállaltak, mindenekelőtt Astrik-Anasztáztól. Az ezredfordulón a latin kereszténység igen nyitott volt a bizánci irányában, és nem volt elutasító egy olyan intézménnyel, amely részben már a latin területeken is jelen volt. A 10-11. század fordulóján szokás volt, hogy egy-egy jelentős missziós tevékenységet folytató klerikust vagy szerzetest érsekké szenteltek annak ellenére, hogy nem kapott ténylegesen létező érsekséget. A legismertebb példák között Querfurti Brúnót kell említeni, aki a pogányok érsekeként működött. Szt. Romuald, amikor tanítványaival a magyarok közé indult téríteni, két társát érsekké szenteltette. Előbb nevezték érsekké Gaudentiust, és csak utóbb alapították meg a gnieznói érsekséget, és nevezték ki élére Szt. Adalbert érseki ranggal rendelkező féltestvérét. Bizonyos, hogy 1009 előtt, a kalocsai egyházmegye létrejötte előtt Astrik - aki a Hartvik-legendán alapuló hagyomány szerint Kalocsa első vezetője volt - már rendelkezett érseki címmel. Astrik-Anasztáz a magyar egyházszervezés egyik kulcsfigurája volt, aki jelentős érdemeket szerzett az önálló magyar egyháztartomány létrejöttében. 1001-ben azonban nem őt érte az a megtiszteltetés, hogy az esztergomi érsekség élére kerüljön, hanem valószínűleg egy Domonkos nevű pap lett az érsek, és őt Sebestyén követte. Astrik-Anasztáz az 1009-ben szerveződő kalocsai egyházmegye élére került. Tekintélyvesztést jelentett volna az érseki címmel rendelkező főpap számára, ha csak egy püspökséget irányíthat. A pszeudoisidori elvekre épülő egyházszervezési koncepció ellentmondott annak, hogy két érseki provinciát szervezzenek a még valójában missziós területnek számító Magyarországon. A megoldás az lett, hogy a tituláris