Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

KOSZTA LÁSZLÓ: Esztergom és Kalocsa kapcsolata a 11-12. században

érsekségek mintájára provincia nélküli érsekséggé tették Kalocsát, tehát Astrik-Anasztáz érsek lett, de csak formálisan gyakorolhatott érseki jogokat. Az elképzelésemet analógiák is alátámasztják. Általában három okból emeltek egy püspökséget autokefál, tituláris érsekséggé. Ha a püspöki székváros jelentőségét egyházi téren is ki akarták emelni, vagy a püspöki székesegyház egy nagyon jelentős szent sírhelye volt, végezetül pedig ezzel akartak megtisztelni egy kiemelkedő főpapot. Ez utóbbi történhetett Kalocsa és Astrik-Anasztáz esetében is. Az Esztergom vezetése alatt álló egységes egyháztartomány létét bizonyítja az 1083 után készített nagyobb István-legenda. "István tíz püspökséget alapított, s az esztergomi egyházat Róma helybenhagyásával és egyetértésével a többiek fejévé és felügyelőjévé tette". Itt teljes mértékben elhallgatják Kalocsa érseki címét. 1105-ben a kalocsai érsek palliumot kapott a pápától, és ezzel Róma elismerte Kalocsa érseki jogát. A palliumküldés után keletkezett Hartvik-féle István-legenda már nem tagadhatta el Kalocsától az érseki jogot. Hartvik tudta, hogy Astrik személyével kapcsolatos Kalocsa érseki rangja, és ezt nem is tagadta. Egy mesés kiegészítéssel azonban úgy állította be, hogy Kalocsa érseki rangja Esztergomból származott. A tendenciózus beállítás célja Esztergom elsőségének biztosítása és Kalocsa jogainak korlátozása. A 12. század elején Esztergom már riválist látott Kalocsában. Kalocsa főpapjának püspökként megnevezése is erre az időszakra esik. A latin egyház területén működő tituláris érsekségek átalakítása a latin egyház jogszokásának megfelelő, provinciával rendelkező érsekségekké több helyen megfigyelhető (pl. Bari vagy York esetében is). Legkésőbb 1105-ben a palliumátadással Kalocsa vonatkozásában is elindult ez a folyamat. Kalocsa jogállásának rendezését, a provincia létrehozását a pápa mellett a magyar királyok is támogathatták. A 11-12. század fordulója, a 12. század első fele az invesztitúra harc időszaka. Magyarország a konfliktus perifériáján helyezkedett el, de nálunk is jelentkeztek a küzdelem hullámai, amelyeket a 12. század közepi konkordátumok is mutatnak. A korábbi időszak problémamentes kapcsolatával szemben feszültségek jelentkeztek a magyar uralkodó és az egyház kapcsolatában. A királyoktól sem lehetett idegen az egyház fölötti befolyásuk fenntartása érdekében a magyar egyház felügyeletének bizonyos mértékű megosztása - ezzel a magyar egyházat irányító esztergomi érsekek növekvő befolyásának némi korlátozása a másik, a for-