Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

KOSZTA LÁSZLÓ: Esztergom és Kalocsa kapcsolata a 11-12. században

vezetője. így érthető, hogy 1105-ben miért keltett nagy feltűnést az, hogy a kalocsai érsek palliumot kapott. A pallium az érsek legfontosabb jelvénye és csak a palliumot hordó érsek gyakorolhatott teljes érseki hatalmat, ordinálhatott suffraganeus püspököket. A provincia nélküli, suffraganeusokkal nem rendelkező kalocsai érsek joghatósága viszont úgy alakult, mint egy püspöké. Ez lehetett az oka, hogy abban az időben, a 12. század elején, amikor az érseki hatalom előtérbe került, a kalocsai érsek még a királyi oklevelekben is néhány alkalommal püspökként szerepelt. A 12. század közepétől ilyen elírásról viszont már nincs tudomásunk. A 12. század eleji gyakori tévesztés mögött valószínűleg tudatosságot is kereshetünk az esztergomi érsek ellenőrzése alatt álló királyi kápolna részéről. Ezzel is éreztetni akarták azt, hogy Esztergom mögött Kalocsa másodrangú, gyakorlatilag püspöki jogkörrel rendelkezik. A provincia nélküli tituláris érsekség nem ismeretlen intézmény a keresztény egyházszervezetben a 11. században. A bizánci egyházjog területén pontosan definiált egységei voltak a tituláris vagy más néven autokefál érsekségek az egyházi igazgatásnak. Az ilyen egyházmegyék kialakulása a konstantinápolyi patriarchátus területén történt meg. A suffraganeusok nélküli érsekségek közvetlenül a konstantinápolyi pátriárcha alá tartoztak. Az autokefál érsekségeket kiemelték a területileg illetékes metropolita joghatósága alól, exemptté nyilvánították őket, de tartományt nem adva számukra, gyökeresen nem bontották meg így a korábban kialakult egyházi közigazgatást. A tituláris érsekségek létrejötte a 45l-es chalkedoni zsinaton indult el, és hamarosan több ilyen szerveződött meg. A tituláris érsekség száma a 10-11. század fordulóján különösen megszaporodott. A görög-latin rivalizáció eredményeként ebben az időben elsősorban DélItáliában jöttek létre ilyen érsekségek. Sőt a tituláris érsekség intézménye az ezredfordulón megjelent a latin egyház területén is. 988-ban Theophanu császárné fia, III. Ottó görög származású nevelőjét, Johannes Philogatost nevezte ki a milánói érseki tartományhoz tartozó piacenzai püspökség élére, és ezzel együtt a püspökséget suffraganeusok nélküli érsekséggé tette. A provincia nélküli érsekség intézménye, noha jogilag nem volt definiálva, jelen volt a latin egyház intézményrendszerében. A 12. század közepe, a kánonjog egységesítése előtti időszak egyházszervezeti sokszínűsége nem zárta ki a latin egyházi közigazgatás területein sem az ilyen érsekségek