Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

BARÓTI ISTVÁN: Liszt Ferenc: Missa Solennis (Esztergomi Mise)

ja felnagyított alakban augmentálva építi tovább a mű zenei tablóját. A Domine Deus kórus homofon, szövegrecitáló módon Jézus istenfiúi voltát énekli meg, és hozzá imádkozik a Christe tétel fő dallamával, a Qui tollis szakaszban. A qui sedes-ben a II. gregorián mise Ite missa est témája hordozza a te az Atya jobbján ülsz gondolat fenségét. Nem szorosan, szigorúan vett értelemben hangzik fel a fuga mint műfaj a cum sancto Spiritu szöveggel, inkább csak mint zenei szigorúságot alkalmazza Liszt a lélek, a szent Isten személy szimbolizálására. Hatalmas erejű zengés a liszti személyes imádság a tétel szöveg elejének itt történő, Amen előtti alkalmazása, rendhagyó módon irányítva a harmóniákat a csúcs felé: altissimus - legfölségesebb szó három egymásra épített kvint távolságú harmónia, egymással domináns funkcióban zengi a Legfölségesebb Istent. A befejező Amen pedig egy h orgonapont felett az eddigi téma tömjénfüst irányú mozgásával zeng egyre erősödve, egy összhangzattani plagális utolsó Amen fenségével. A Credo tételben egy gregorián dallam fanfar képletben hangzik fel, a hit szilárd dogmatikai képleteinek hordozójaként. Könnyebb meghallgatni, mint a zenei konstrukciót szóba foglalni. A Kyrie és Glória hangszerelési és motívum képletei mint ismerősök, új megfogalmazásban alkotnak zenei történést, folyamatot. Az Et incarnatus est indítása talán Liszt legszebb fafúvós kamarazenei finomsággal megalkotott karakter zenéje, az Istengyermek földre testes ülésének jelzése. A transzcendens világból történő átlépés a fisz dur alaphangnem váltódomináns szeptim harmóniának c dur kvarszextre történő kapcsolatában, majd a Spiritu Sancto meglepő tisztaságú, de ennek ellenére tredecim harmóniában érhető tetten. Az ex Maria virgine szövegszakasznál visszatér a tételindító Fisz hangnembe, megállván annak domináns-szeptim alakján. Ekkor már felhangzik még szakaszokban a későbbi crucifixus megdöbbentő erejű disszonanciáival zengő rész alapritmikája. Ziháló ritmika feszíti az etiam pro nobis - értünk való megváltói szenvedés hatalmas modulációját g-mollból gisz-mollba. Liszt zenéjében gyakran találunk elmélkedő részekben ú.n. sóhaj motívumot, így e zenei szakasz et homo factus est indítása és lezárása a 166-171. ütemekben jelenik meg. Ez utóbbi vezet rá az et resurexit Glória tételt indító karakter zenéjére. A scendit in coelum szövegre írt zenéje E-dúrban felhangzó Credo indításával teszi a hit mennybemeneteli tételét fajsúlyossá. A 202. ütemben felhangzó fanfar az utolsó ítélet harsonáit idézik: Isten eljő ítélni eleveneket és