Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

BARÓTI ISTVÁN: Liszt Ferenc: Missa Solennis (Esztergomi Mise)

1968-ban az Editio Musica Budapest adta ki ismét, több kiadást összevetve, világos nyomdai kivitelben. Hogy lehet imádkozva értelmezni egy partitúrát? Kyrie eleison - Uram irgalmazz: ez már mottó és programzenei alap. Háromszor hangzik föl a magasban egy d-hang, mintegy hívás, rögtön utánuk az egyre mélyebbre lépő, szilárd pontot kereső lélek válasza. A 7. ütemben már az üres quint hangközök triolás, vonós kari zsongása erősödvén a kórus alulról felzengő hangzatai egy felkiáltásban végződve mély jelentést adnak a szövegnek. Az eleison szövegrész kapja a nagyobb terjedelmű feldolgozást. Christe eleison új témával indul, de mintha már az első d hang és az azt követő keresgélő válaszdallamban felismerhetőnek tűnne. E tételrészben nyílik ki hatalmas kéréssé - imává a zene. A 127. ütemben visszatérés a kezdő Kyrie zenei anyaga, melyet a 144. ütemtől a szoprán magasán kromatikus emelkedéssel feszítve fejez be a szerző. A vallásos szerző mint bűnbánó lélek a mise szertartás elején alázattal kéri Istenétől a bocsánatot. A kompozíciót Liszt rövidítéssel látta el. Glória - Dicsőség: a kompozíció időtartamát tekintve a leghosszabb. Az első verzió indító hegedű vibráló magassága alatt a kórus háromszor szólaltatta meg a glória szöveget, ez látható a Zellner által írt, 1858-ban megjelent, a misét elemző könyvében, mely szövegismétlés a későbbi változatban csak mint zenekari bevezetés indul az oboákon. Csodálatos hatású fanfar a kórus és kürt együttes megszólaltatásakor, a női kar és férfikar felelete során, a tercrokonság alkalmazásával az istendicséret zenei atmoszférája. A folytatás újabb alkotóeleme az in excelsis Deo szövegszakasz alatt felhangzó, induló ritmika a nagy rézfúvókon, valamint az et interra szöveg békéssé váló, nyolcadokban mozgó skála-hullámmozgása. E téma a Christe rész témájából ered. A Pax hominibus második megjelenésekor szekund disszonanciával a gisz dur hangnem szekund alakjának hangzásával festi meg a béke szót. A laudámus te szakasz megfogalmazásakor a szoprán szólam kezdő hangjai szerzői tudatossággal építi és alkalmazza a tétel végére szánt szó-lá-dó gregorián dallamot a cum sancto fuga indításhoz. Az egész föld istenimádását a 125 ütemben kinyíló adoramus te szövegre alkalmazza az et interra dallamát: imádjuk a béke Istenét, forrását, teljes elcsendesüléssel érkezik a 140. ütemhez. A glorificamus ismét háromszori indításában a tétel kezdő fanfár-