Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

DÁVID GÉZA: Esztergom szerepe és sorsa a török korban

abból is jó 50.000 a Mohácsi szandzsák területére eső falvakból származott.

19 Egyik legjobban fizetett utódja Ali bég volt, aki 1575-ben 426.802 akcsét szedhetett be évente, részben szendrői, szegedi és pozsegai falvakból. Ez arra vall, hogy a szandzsákon belül többnyire nem tudták a bégek javadalmait maradéktalanul kijelölni. Ali bég egyébként azért jutott el ilyen magas bevételi határig, mert a vár romos helyeinek javítására szánt 400.000 akcséból csupán 150.000-et használt fel, s az éjjel-nappal folyó renováláson kívül még egy új tornyot is épített, ráadásul a Léva várából a Dunán átkelő Nagy János csapatait is szétkergette: mindezt 30.000 akcséval honorálta az állam. Valamivel később pedig az újváriak 300 fős kontingensének Dzsigerdelen elleni támadását hárította el - emiatt újabb 20.000 akcséra találták méltónak.

20 A katonai és politikai (az adott esetben diplomáciai) fontosság mellett eltörpül a város kereskedelmi és mezőgazdasági termelésben betöltött szerepe. Bár 1546-ban optimistán 40.000 akcséra becsülték az innen várható vámjövedelmeket és 10.000 akcséra a révátkelési illetéket,

21 a későbbiekben kiderült, hogy rosszul mérték fel a forgalmat. 1570-re ugyanis 9000 akcse alá süllyedt a kikötői vám, az átkelési pénz viszont az 1546. évinek több mint kétszeresére nőtt.

22 Azonban együttvéve is mindkettő rendkívül alacsonynak mondható, főleg ha a hódoltságon belüli legmagasabb, váci tételekhez mérjük, ahol a vám 1562-ben 1 millió feletti, majd 1580-tól 3.750.000 akcsés összeggel szerepel (igaz, itt a révátkelés hozott keveset).

23 Tehát Esztergomba nem szívesen merészkedtek a távolsági kereskedők, túl erős volt a katonaiközigazgatási jelenlét. A város határában folyó mezőgazdasági termelés sem volt különösebben intenzív, jóformán csak gabonára szorítkozott (bár a mennyiségeket 1546ban nem jegyezték be). A helyben termelt és máshonnan hozott gabona megőrlésére viszont elég komoly malomkapacitás állt rendelkezésre. Végül a környéken nagy számban szereztek réteket és konyhakerteket a várkatonák.

24 Kissé más vizekre evezve: megállapíthatjuk, hogy a számos itt megfordult utazó más és más szemmel nézte az egyre inkább oszmán arculatot öltő települést. Volt aki fölöttébb ellenségesen, volt aki realistábban. Most csak kettőjüket idézem az utóbbiak, azaz a kevésbé elfogultak közül. Mitrovicei Vratislav Vencel 1591-ben és 1596-ban jutott el ide. Isztambul felé mentében megemlékezett a dzsámivá alakított székesegyházról melyben "szép kis