Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

DÁVID GÉZA: Esztergom szerepe és sorsa a török korban

kápolnára bukkantunk, a belseje mindenütt márvánnyal volt bontva, s az angyali üdvözlet szép márványképe ékeskedett benne különféle színű márványból kirakva. Innen egy magas garádicson felmentünk egy különlegesen szép kápolnába, hol szentek alakjai voltak megfestve (a szeme mindnek ki volt kaparva). A kápolna mellett egy meglehetősen tágas szép palota állt, benne a magyar királyok festett képei."

25 E részletre azért érdemes kitérni, mert arra utal, hogy a korábbi emberábrázolások nem mindig, illetve csak részben estek áldozatául az iszlám úgynevezett fanatizmusának. (Ugyanemiatt történhetett, hogy a ma is látható sarkalatos erények egyikének, az Igazságosságnak ruhájára a vár egyik török kapitánya, azaz dizdárja, Piri aga nemes egyszerűséggel rávésette a nevét.) Mint Hammer nyomán tudjuk, a székesegyház szobrait a várba 1595-ben berontó protestáns katonák csonkították meg súlyosabban.

26 A hosszas raboskodás után nagy keservesen kiszabadult cseh nemeslegény egyébként hazafelé jövet sem emlékezett meg pusztulásról,

27 pedig az 1594es és 1595-ös ostrom nyomán ezt várnánk. A másik utazó, Maximilián Brandstetter 1608-ban kísérte el a zsitvatoroki béke ratifikálására Konstantinápolyba igyekvő Adam Herbersteint. Három évvel a vár ismételt török kézre kerülése után Brandstetter úgy látta, hogy "a törökök ez idő óta semmit sem építettek, csak a Tamás-hegyet hordták le kissé, s lejjebb csináltak rajta egy igen erős őrhelyet, a hegyet pedig körös-körül lefaragták." Aztán - kissé meghazudtolva saját magát még hozzátette: „A várban és a Vízivárosban kijavították a belövéseket és a magyar palánkot vagy kerítést felállíttatták és kijavíttatták, amint az korábban, a mi időnkben volt."

28 Azaz neki sem tűnt fel nagyobb mértékű pusztulás, inkább gyors helyreállítási törekvések. Ez egyébként elemi érdeke volt a mindenkori védőknek. Az őslakosoktól megfosztott városról a legátfogóbb képet az 1570 tájáról fennmaradt, birodalmi szinten is ritka házösszeírás tartalmazza. Ennek anyagát Káldy-Nagy Gyula kivonatolta Harács-szedők és ráják című könyvében.

29 A három fő városrészben, tehát az Alsó- és Felsővárban, illetve a Nagyvárosban talált házak száma az ő összesítése szerint 812 volt, ami hódoltsági viszonylatban igen jó eredmény. (1000-nél több családfőt csak három városban: Szegeden, Tolnán és Kecskeméten vettek lajstromba a török összeírok, ennyit is csak egy-egy alkalommal.

30

) Minthogy azonban a