Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

VUKOV KONSTANTIN: Vitéz János érsek esztergomi palotájának épületei

nyomán a fürdő és a kert (vagy kertek) között van, amely valódi helye a Fehér toronynak, vagyis a románkori lakótoronynak. Mint kiderül, ennek felső szintjét Vitéz érsek átépíttette, vagy újonnan alakította ki. A kilátás a mai csonka magasságú toronyból is pazar. Akkoriban minden valószínűség szerint -mint a múlt században is- kertek voltak a Szigeten, esetleg kertszerűen gondozták a nyugati várlejtőt is, amely régészetileg igazoltan lépcsőzetesen teraszos kialakítású volt. A toronyból tehát nem a függőkertre néztek rá. Két kertről van szó: belsőről és külsőről. A belső, ún. függőkert és a külső kertek nem azonosak. Helyesen feltételezte Horváth István, hogy az egykori lakótoronyban és nem külön toronyban rendezte be Vitéz a csillagdáját, s szívesen tartózkodott benne. (12.kép) A belső kert ugyan kicsiny volt, de tartalmazta mindazokat a fontos elemeket, amelyeket egy humanista főúrnak illett megalkotni. A függőkert a humanista rezidencia tartozéka volt, mint az urbinói hercegi palota példázta. Kertünk déltől késő délutánig napot kapott, széltől védve volt. Gazdasági és egészségügyi helyiségek Várkonyha Az esztergomi vár kutatása során az ún. kazamaták helyiségsor felett 198889-ben sikerült megbontani a boltozott födém feletti teraszpadozatot és az egykori konyhakürtő maradványaira lelni. A padozatot képező méteres feltöltést 1934-35-ben nem nagy mélységben megbolygatták, majd teraszszigeteléssel látták el. A szigetelést 1964-ben felújították, de az alatta levőkhöz nem nyúltak. Ismert volt már, hogy a török kori rombolások után az esztergomi palota e részének boltozott helyiségeit "kazamataként" megőrizték, a palota egyéb helyiségeit saját törmelékkel feltöltötték, majd egységesen ágyúteraszt alakítottak ki (ezt nevezték el a visszafoglalás után Lipót bástyának). A feltáró régész, Horváth István felismerte, hogy a kazamatasor két helyisége az egykori, 15. századi várkonyhával azonos és a tűzteres helyiség fölé egykoron teljes méretben kéménykürtő borult. Meyerpeck 1595 évi metszete ábrázolt szinte hihetetlenül nagyméretű, piramidális kéményeket. A régészeti megfigyelés szerint az egykori sütő-főző konyhát a 17. században az ágyúbástya kialakítása végett átboltozták, nehéz vastag téglaboltozattal, a-