Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

VUKOV KONSTANTIN: Vitéz János érsek esztergomi palotájának épületei

nyilván csak megszokott fordulatból került Bonfini tollára, mert a korabeli többszintes tornácoknál a földszint vaskosabb ívei mögött volt átjárható folyosó, de itt Esztergomban az ívek a falhoz értek, nem lehetett alattuk keresztben átjárni. Használati szempontok nem is indokolták ezt. Az ívezeteken és a meglevő, ciszternás termen nyugvó függőkert alkalmas volt a 16. százas elején a Szatmári érsek-féle kőbábos, oszlopos tornác megépítésére, amelyből csak a feljáró lépcsőn maradt néhány töredék. A függőkert a világ hét csodája egyikeként vonulhatott be az uralkodói érdeklődés és a "magnificentia" kifejezésének körébe. Semiramis legendás kertjeinek kora újkori -természetesen rekonstruktív- rajzai, ívezetek sorát mutatják, amelyek tetején kialakult teraszon volt a kert. A konkrét megvalósításhoz a császárkori, római palatinusi paloták hatalmas, ívezetekkel kiképzett alépítménye nyújtotta a példát. Ezen kívül Filarete traktátusában közölt ideálpalota rajza inspirálta a lehetséges megvalósításokat. A humanista rezidencia függőkertnek nevezett teraszkertjének klasszikus példája az urbinói hercegi palota "giardino pensile"-je. Az urbinói hercegi palota kerti teraszának, már csak a terepviszonyokból kifolyólag, jelentős alépítménye van, amelyen valóban ívek sora jelenik meg. Az alépítmény hasznosítása részben istálló, részben víztározó volt. A kertet magát három oldalról épületszárnyak övezték, a negyedik oldalon pedig a terasz széle felé ablakokkal ellátott kulisszafal zárta le a kert udvarát. A 20. század közepén feltárták az udvart és előkerültek a csapadékvizet összegyűjtő vájatok, csatornák, amelyek a földréteg alatt voltak. A mesterséges termőföld lehetséges vastagsága bizonyára nem engedhette meg fák telepítését. Fákat valószínűleg nagy dézsákba telepítve állítottak a kertbe, mint ahogy korabeli ábrázolások mutatnak ilyent. A függőkert, a középkori kolostori virágos és fűszeres kert hagyományát folytatva fegyelmezett, geometrikus beosztású ágyások kertje lehetett. A budai Cisterna Regia feletti kertnek is az urbinóihoz hasonlóan kiképzett ablakos kulisszafala volt a kilátás irányában. A 15. századi műszaki, inkább mérnöki traktátusok a valós és képzelt haditechnika mellett a vízellátás módozataira is tettek ajánlásokat. Az mindenesetre kiderül, hogy vízszegény várplatókon a tetőkről lefolyó csapadékvíz összegyűjtése igen fontos volt, s a jó lágy esővizet vályúkkal ciszternába vezették. Emellett még fontosságot tulajdonítottak a szűrt