Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

RITOÓKNÉ SZALAY ÁGNES: Patria és pietas: Vitéz János és Janus Pannonius kapcsolatáról

Most, amikor, boldog Magyarország, trónodon immár Mátyás, hős apa hős sarja, dicső fia ül: János, a pásztor, akolt épít, hogy a nyájnak a síkon biztonsága legyen, el ne ragadja gonosz. Tettéért, Péter, ki az égi bejáratot őrzöd, mennyed a pásztor előtt tárd ki a nyája előtt. (Csonka Ferenc fordítása) Mindkét vers az építményekre készült föliratok szokásos formáját követi. Elől áll 2-2 sorban az időmegjelölés, amely a mű elkészülésének tanúja. A kormeghatározás az egyiknél II. Pál pápa és Frigyes császár, a másiknál Mátyás király uralkodásának ideje. A harmadik sorban szerepel az építtető János érsek, majd ezt követi az építmény megnevezése. Ebben a két sorban van helye az indokolásnak is, amiért a műalkotás létrejött. A versek 2-2 utolsó sorában Janus fohászkodik a főpásztorért. Ez utóbbi, legalábbis ilyen terjedelemben már nem szokott helyet kapni a valóságosan is elhelyezett föliratokon. Az első vers létrejöttének okát, amint láttuk, Bonfini is megerősíti. A másodiknak tárgyi emléke, úgy tudom, még nem került elő. Valamiféle építkezés erre bizonyosan okot adhatott. Janusnál nobile septum áll. Ez nem jelölhet egyszerű erődítményt, amely mögött a főpásztor biztonságban tudhatta nyáját. Még így is fölmerül a kérdés, hogy az 1460-as évek második felében ki ólálkodott ragadozó szándékkal az esztergomi érsek hívei körül. A vers megértéséhez, azt hiszem, közelebb visz Kubinyi András egy megfigyelése. Szerinte Vitéz elődjének, Szécsi Dénes prímás okleveleinek arengáiban gyakran fordul elő a pásztori gondoskodás formulája.

21 Ami Kubinyinak föltűnt, az föltűnhetett a kortársaknak is. Szécsi érsek stylionariumát ismerhette, bizonyosan ismerte is Janus. A gyakran használt, visszavisszatérő kifejezések őt Venantius Fortunatus verseire emlékeztették.

22 Fortunatus hét verse szól egyházi nagyságokhoz, akik építménnyel vagy anélkül a farkastól védik nyájukat. Tehát az esztergomi helyi hagyományt, az előd kedvelt szóhasználatát olvasmányélményével gazdagítva alkalmazta az adott helyzetre Janus, amikor versével Vitéz Jánost ünnepelte. Fortunatus esetében, egyébként, máig vita tárgya, hogy az ilyenféle föliratversei vajon valóban tárgyakra készültek-e. Janus verseit bizonyosan nem vésték kőbe.