Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

RITOÓKNÉ SZALAY ÁGNES: Patria és pietas: Vitéz János és Janus Pannonius kapcsolatáról

A Vitézhez szóló Janus versek közül azért ezt a kettőt emeltem ki, mert amellett, hogy itteni tárgyi emlékekre íródtak, a költő munkáinak egy csoportjához köthetők. Venantius Fortunatus ugyanis különös helyet foglal el Janus mintáinak sorában. Ma a liturgiából jól ismerjük őt mint himnuszok szerzőjét, a középkori kéziratos hagyomány is leginkább így örökítette ránk. Janusnál nem ezekből a művekből való reminiscenciákat találjuk. Úgy tűnik, hogy ő Fortunatus teljes költői hagyatékát ismerte. Ennek az ismeretnek már nagyon korai verseiben is nyomára bukkanunk. Legtöbbször olyan helyzetekben bukkan föl a költőelőd ismerete, amikor a vers születését nála valóban őszinte érzés motiválta. Anyja, vagy közeli ismerőse halálára írt epitáfiumában ráismerhetünk a mintára. Mesterére, a nagyon szeretett Guarinóra írt panegyricusának, eddig egyébként megfejthetetlennek tartott, szerkezeti fölépítése mögött is egy hosszabb Fortunatus mű áll. Venantius Fortunatus nem tartozott a ferrarai Studio olvasott szerzői közé. Itáliában egyáltalán nincs nyoma, hogy a humanisták kezében járt volna. Janus gyerekfővel már idézgette. Vajon nem hazulról hozott ismeret, éppen Vitéz könyvtárának egy eddig nem azonosított darabja az, ami költészetének ókori mintákból szőtt szövetén át-átcsillan. Akkor bukkan föl mindig, ha a tanulmányok során fölszedett tudós réteg lélegzethez juttatja a szunnyadó érzelmeket. Ha így van, akkor tovább is léphetünk. A VI. századi Fortunatus az első, aki nyelvében is, formáiban is tudatosan nyúlt vissza az ókorhoz. Ha Janus Vitéz könyvtárában rábukkant verseire, vajon nem éppen ezek is terelgették érdeklődését, az utánzásra való hajlandóságát az ókori szerzők felé. Közös hazában gyökereztek. Ez a pátria volt Vitéz számára mindenkor a zágrábi egyházmegye. Innen indult egyházi pályája is, előbb kanonoksággal, majd a custodiatusszal. Elete delén ennek püspöke szeretett volna lenni. Sírkövén is innen valónak mondja magát. Janus is innen indult, és rövid életét a zágrábi Medvevárban fejezte be. Egymáshoz való viszonyukat mindvégig a kölcsönös támogatás, egyetértés, a valódi pietás jellemezte. Mindezek ismeretében egyet biztosan tudunk, azt, hogy miért együtt következett be a tragédia a két kiváló főpap életében.