Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)
BEVEZETÉS
Osztályvezetői értekezlet a Minisztériumban A tanügyigazgatással kapcsolatban november hó folyamán a kormányzat, vagy más felsőbb szervek részéről nem történt semmiféle intézkedés. Csak december 8-ra hívták össze az Oktatási Minisztériumba a megyei oktatási osztályvezetők első értekezletét. Ezen az értekezleten a volt miniszterünk, Kónya Albert tartott számunkra rövid tájékoztatót. A kormány a Minisztérium ideiglenes vezetésével bízta őt meg. Az értekezleten a Minisztérium részéről jelen volt még a két miniszterhelyettes, Dr. Jóború Magda, Kiss Gyula és a Minisztérium néhány vezető dolgozója. Kónya Albert beszámolójának a hangvétele viszonylag mérsékelt volt, politikai szempontból nemigen volt azonosítható a kormányzat megnyilatkozásaival. Az ellenforradalom kifejezés helyett inkább "az októberi események" kifejezést használta. A megyei osztályvezetők hozzászólásait szintén bizonyos óvatosság jellemezte. Az értekezleten én is beszámoltam Komárom megye helyzetéről, kihangsúlyozva azt, hogy az esztergomi haláleseteket kivéve a megyében egyéb kirívó esemény nem történt. Elmondtam azt is, hogy a pedagógusok mindent megtettek a tanítás folytatása érdekében. Nagy derültség követte azt a bejelentésemet, hogy egyedül Tatabányán néhány iskolában szénhiány miatt még mindig szünetel a tanítás, a szénbányászat fellegvárában. Igen figyelemre méltó volt Kónya Albert összefoglalója. Értékelve a megyei osztályvezetők beszámolóit és helyzetjelentéseit megállapította, hogy a pedagógusok túlnyomó többsége józanul fogta fel a helyzetet mind az "októberi események" idején, mind azt követően, egy-két elenyésző esetet kivéve, hivatásához méltóan cselekedett. Összességében - mondta Kónya Albert - vakság volna az októberi népmozgalom egészét ellenforradalomnak minősíteni. Ebben az az érdekesség, hogy abban az időszakban, amikor már a kormánykörök valamennyi tényezője az októberi forradalmat egyöntetűen, vádlón és félreérthetetlenül kimondottan ellenforradalomnak nevezte, Kónya Albert a kormánytól kapott megbízatása ellenére a forradalom vagy ellenforradalom kérdésében nem azonosult, legalább is fenntartás nélkül nem azono'sult Kádárék állásfoglalásával. Egyébként a megyei osztályvezetők 1956. december 8-i értekezlete Budapesten az Oktatási Minisztériumban, az osztályvezetők felszólalásai szerint és az értekezlet szünetében a jelenlévő minisztériumi dolgozók megnyilatkozásai szerint is ugyanazt a hangulatot és álláspontot tükrözte, mint amilyent Kónya Albert megfogalmazott. Mindezt pedig alig 20 nappal az MSZMP Központi Bizottsága határozatának megjelenése előtt, amelyben a magyar népnek a szabadságáért és az elnyomó idegen uralom lerázásáért vívott hősi küzdelmét a Központi Bizottság egyöntetűen és egészében ellenforradalomnak kiáltotta ki. A Minisztériumban szerzett tapasztalataim szerint a fent érintett kérdést úgy is megfogalmazhatnám, hogy október eszméit a forradalom leverése után egy hónappal nemcsak a nép tekintette továbbra is magáénak (a megerősített szovjet csapatok jelenléte ellenére sztrájkok, tüntetések), hanem még a felsőbb szervek jelentős tényezői is {a Minisztérium dolgozóinak megnyilatkozásai). Az értekezlet után gyalog végigmentem a Nagykörúton egészen a Kilián laktanyáig, ahol Maiéter Pál ezredes, aki később tábornokként a forradalom honvédelmi minisztere lett, tankcsatában megverte az oroszokat. Maga a körút siralmas képet mutatott. A harcok folyamán rengeteg épület sérült meg, a New York palota (Hungária Kávéház) nemrég gyönyörűen rendbehozott épülete össze-vissza volt lövöldözve, a tornyának egyik fele szinte a levegőben lógott.
