Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Mondták a pesti ismerőseim, hogy a harcok idején az oroszok válogatás nélkül lőtték a szebbnél szebb épületeket. Ahol a legkisebb mozgást észlelték, máris ripityára lőtték az adott épületet. Igazgatói értekezlet Tatabányán A budapesti osztályvezetői értekezlet után december 15-én igazgatói értekezletet tartottam Tatabányán a Megyei Tanács székházában a járási és városi osztályvezetők és a szakfelügyelők részvételével. Jelen volt Moharos Józsefné, a Pedagógusok Szakszervezetének megyei titkára is, a Komárom Megyei Tanács vezetősége részéről pedig Nárai János elnökhelyettes. Bevezetésül röviden beszéltem az októberi és az azokat követő eseményekről, hasonló hangnemben, mint ahogy azt Kónya Albert, a kormány összekötője tette az Oktatási Minisztériumban. Ezekben a napokban már igen komoly emberáradat indult el Magyarországról Nyugat felé. Miután elmondtam azt, hogy a megye pedagógusai az októberi és az ezeket követő események és helyzetek folyamán - egy-két esetet kivéve - helyes magatartást tanúsítottak, sem az egyik, sem a másik irányzat oldalán különösebb szélsőségekbe nem bocsátkoztak, igen erélyesen elutasítottam a tömeges disszidálás gondolatát, utalva Vörösmarty Szózatának intő szavaira. Egyéb tekintetben az értekezlet csaknem teljesen politikamentes volt. Az igazgatók hozzászólásaikban elsősorban a kiesett tanulmányi időszak kérdéseivel és gazdasági problémákkal foglalkoztak. Elmondták, hogy több-kevesebb nehézséggel minden iskolában megindult már a tanítás, bár a tüzelőanyag beszerzése még eléggé problematikus, és gondot okoz a bejáró tanulók gyakori távolmaradása is. A forradalom vagy ellenforradalom kérdését, a lezajlott eseményeket egyik felszólaló sem érintette. Az osztályvezetői beszámolómmal kapcsolatban viszont Molnár János középiskolai magyar szakfelügyelő azt a megállapítást tette, hogy annak jól átgondolt megfogalmazásából nem hiányzott az osztályvezető hazafias állásfoglalása sem. Nárai János elnökhelyettes az egész értekezlet folyamán igen passzívan viselkedett. Sem nem üdvözölte az igazgatókat, sem nem szólalt fel, csak ült mellettem és időnként jegyezgetett. Amikor aztán az értekezlet után kikísértem őt a teremből, annyit azért megjegyzett, hogy a beszámolómban az internacionalizmus helyett nacionalista elemek voltak tapasztalhatók, ezzel szemben egyetlen szóval nem említettem meg a Szovjetunió segítségét a fegyveres felkelés leverésében. Mondta, hogy erről még majd beszélgetünk. Mint ahogy az egész társadalmi életet, a további hetek során az iskolák életét is bizonyos pangás, lanyhaság jellemezte. A "téli szünet" előtt azért a legtöbb helyen megtartották a "télapó ünnepségeket". Utolsó kiszállásom December utolsó napjaiban kértem a Megyei Tanács elnökét, bocsássa rendelkezésemre az egyik gépkocsit, szeretném meglátogatni a járási és városi oktatási osztályokat és útközben egy-két iskolát. Schiller István elnök december 28-ra biztosította számomra a gépkocsit. Ez pénteki napra esett, ezért aztán szombatra és hétfőre szabadságot vettem ki. Gallai Rudolf ált. iskolai tanulmányi felügyelő jött még velem, de hogy ne legyünk magunkban, Schiller István mellénk rendelte a Megyei Tanács egyik megbízható dolgozóját, az elnök bizalmasát, akinek egyébként a tanügyekkel nem volt különösebb