Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

némi fenntartással is. De erre is talált az ember magyarázatot, pláne, ha a szocializmus pozitív vonatkozásait túlsúlyként értékelte. Aztán mégis az történt, hogy a háború utáni jogfosztottságunk és kifosztottságunk, a hazánkból, a Felvidékről családommal való kiűzetésünk és a jobb életkörülmények iránti reménykedésem következményeként Szakasits Árpád rokonának, Schiffer Andornak a tanácsára beléptem a Szociáldemokrata Pártba, majd annak a Magyar Kommunista Párttal történt egybeolvasztása után 1956-ig az MDP tagja voltam. Ugyanis - ahogy már az előzőekben megírtam - hadifogságom után a Minisztérium engem is, feleségemet is a táti általános iskolához osztott be szolgálattételre. Ott kettőnknek együttesen úgy havi 500 Ft körüli volt a fizetésünk. Ugyanakkor Tokodaltárón az általános iskolánál megüresedett az egyik pedagógus állás, méghozzá szolgálati lakással. Ez az iskola a Magyar Állami Kőszénbányák hatáskörébe tartozott, és itt kollektív szerződéssel alkalmazták a pedagógusokat, ami az én esetemben azt jelentette volna, hogy a havi fizetésem kb. 600 Ft lett volna és még bizonyos természetbeni járandóságok (liszt, zsír, só, cukor). Az iskola kinevező hatósága, a MÁK központjának oktatási osztálya Budapesten volt, annak vezetője pedig a Szociáldemokrata Párt belső köreihez tartozott. A kérdés realizálása az 1947/48. tanév kezdetére esett volna. Közben augusztus végén voltak a választások, amikor is csalással a kommunisták győztek, ennek következményeként a MÁK oktatási osztályának vezetésében is helycsere történt. Az új vezető nem engem, hanem a keresztapját nevezte ki az üresen lévő tokodaltárói állásra. így azután mi maradtunk eredeti beosztásunkban Taton, 1948 tavaszától én magam most már párttagsági könyvvel a zsebemben. A remény beteljesülése helyett bizonyos gondokat is szereztem magamnak, nagyon komoly gondokat. Tudvalévő, hogy az MDP tagságon belül Rákosiék erős harcot hirdettek a jobboldali szociáldemokraták ellen, és aki az SZDP-ből került az MDP-be, arra nem volt nehéz rásütni, hogy jobboldali. Nem kellett hozzá sok, csak egy fülbesúgás. Voltak időszakok, mikor arra gondoltam, hogy kilépek. Ettől viszont óvtak a barátaim, mert az komoly veszélyekkel járt. Ezzel kapcsolatban eszembe jut Boldizsár Ivánnak egyik elbeszélése. Ő Rajk László belügyminiszternek volt a helyettese. Mikor Rajkot letartóztatták, felment Rákosihoz, és bejelentette neki, hogy lemond a miniszterhelyettesi funkciójáról. Erre Rákosi állítólag a következőket mondta Boldizsárnak: - Mi az komám, maga nem tudja, hogy nálunk nem lehet lemondani, csak repülni? Az MDP-ből való kilépéssel is valahogy ez volt a helyzet. így aztán abban az időben elfogadhatóbb megoldás volt bennmaradni, de azon belül is a becsület, a tisztesség útján megmaradni. Nyolc nap a Komárom Megyei Tanács Munkástanácsában 1956. október hó 29-én, hétfőn délelőtt Schippert Ferenc, a Komárom Megyei Tanács pénzügyi osztályának dolgozója gépkocsival jött értem Tatabányáról Schiller István vb-elnök írásbeli utasításával, melynek értelmében azonnali hatállyal visszarendeltek Tatabányára. A megokolás az volt, hogy a mai nappal, október hó 29én megalakult a Komárom Megyei Tanács Munkástanácsa, és engem a Megyei Tanács dolgozói titkos szavazással annak elnökhelyettesévé választottak. Schippert Ferenc azt is elmondta, hogy kik ennek a Munkástanácsnak a tagjai. - Jó ügyért szállunk síkra, neked is közöttünk a helyed. A választásnál egyöntetű volt a tanács dolgozóinak irántad felmutatott bizalma, feltétlenül számítunk rád. Dr. Horváth József elnökhelyettest a dolgozók ugyancsak egyhangúlag a Munkástanács