Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

elnökévé, Bárdos Lipótot pedig titkárává választották. Mindketten üdvözletüket küldik és elvárnak - mondotta Schippert Ferenc. Átgondoltam a helyzetet, és úgy éreztem, hogy ezt a bizalmat nem utasíthatom vissza, amúgy pedig nem akármilyen dologról van szó, nem kisebbről, mint a magyar népnek az idegen hatalom, a Szovjetunió béklyóitól való megszabadításáról. Úgy értékeltem és éreztem tehát, hogy el kell mennem, vállalnom kell ezt a megtisztelő megbízatást. Ebben feleségem is megerősített, mondván: - Hívnak, menned kell, Magyarország ügyéről van szó! így aztán rövid előkészület után búcsút vettem a családomtól és Schippert Ferenccel elindultam Tatabányára. Tatabányán Dr. Horváth József nagy örömmel fogadott. Elmondta, hogy ő a szabadságát töltötte - úgy emlékszem a Mátrában vagy a Bükkben -, ahonnét a Megyei Tanács elnöke visszarendelte őt szolgálati helyére. Szolgálatba lépése után másnap, azaz október 27-én a SZOT közleménye és az SZMT felhívása alapján a Megyei Tanácsnál ideiglenes forradalmi munkástanácsot választottak, majd 29-én reggel a választók nagyobb részvételével hozták létre a Komárom Megyei Tanács Munkástanácsát. Tagjai lettek: Bárdos Lipót, Dr. Beregszászi Zoltán, Besey László, Cselényi Dezső, Dr. Felső Lajos, Dr. Horváth József, Moravcsik Vendel, Dr. Ötvös József, Rajz Zsigmond, Schippert Ferenc, Zajos Zoltán. Dr. Horváth József göcseji parasztcsaládból származott. A jogi egyetem elvégzése után általában közigazgatási pályákon tevékenykedett, - ahogy a harmincas évek elején szokás volt - kezdetben "ingyenes alkalmazotf'-ként, majd segédjegyző, jegyző, járási főjegyző, megyei aljegyző volt, végül alispán. A tanácsok megalakulásakor került Esztergomba a Komárom Megyei Tanácshoz elnökhelyettesként. Igen jó tudással, kellő tapasztalattal rendelkezett, talpig becsületes, nemzetéhez hű, jó magyar ember volt. Nagy népszerűségre tett szert azáltal is, hogy akinek csak lehetett, segítségére volt. Fáradságot nem ismerve önzetlenül tevékenykedett a köz javára. A Megyei Tanács Munkástanácsát okosan irányította, fenntartás nélkül képviselte október 23-a forradalmi célkitűzéseit, ugyanakkor nem engedett érvényre jutni semmiféle túlkapást. Emlékét mély tisztelettel őrzöm nemcsak mint volt kiváló főnökömét, de úgy is, mint olyan emberét, aki mindig bátran síkra szállt az igazságért. Visszatérve a Tatabányára való visszaérkezésem alkalmával folytatott beszélgetésünkre, Dr. Horváth József azt is elmondta, hogy közben, október 28-án részt vett a Népházban a tatabányai üzemek küldötteinek és a megalakítandó forradalmi tanács ideiglenes intézőbizottságának az ülésén, ahol szinte leírhatatlan forradalmi hangulat uralkodott. Igen sok felszólalás történt, éltették a forradalmat, hangoztatták a forradalom jelszavait, követeléseit, a tatabányai bányászok követeléseit. - Álmomban sem gondoltam volna, hogy a tatabányai bányászok ilyen lelkesedéssel csatlakoznak a forradalomhoz - mondta Dr. Horváth József. Én is beszámoltam az esztergomi eseményekről, a tüntetésekről, az autóbusz utasainak tragédiájáról a Sötét-kapuban, mindenről, amit Esztergomban tapasztaltam. A Munkástanács tagjai közül a legtöbben már kiküldetésben voltak a megye különönöző helyein, főleg a járási, városi tanácsoknál a helyzet felmérésével, a rend fenntartásával, a közellátás biztosításával, stb. kapcsolatban. Október 30-án összeült a Munkástanács, ahol az elnöklő Dr. Horváth József vázolta a legújabb helyzetet, beszélt a legfontosabb és legsürgősebb feladatainkról. Ezek között hangsúlyozta a járásokkal, városokkal, a forradalmi szervekkel való állandó szoros kapcsolatok fenntartását, a rend, a lakosság nyugalmának, a közellátás zavartalanságának biztosítását, az esetleges szélsőséges jelenségek megakadályozását. Utána az elnök előterjesztése alapján megbeszéltük, hogy kinek