Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Nem érvényesültek tehát azok a vádaskodások, amelyeket kellő bizonyítékok nélkül Steiner Tibor, Hevesi János és Pruzsinszky Imre hozott fel ellenem, és amelyeket a nyomozás lezárásakor a Komárom Megyei Rendőr-főkapitányságon módomban állt megtekinteni. Pruzsinszky Imre például azért haragudott rám, mert Bajnán - ahol évekig tanított - Gáspár Sándor iskolaigazgató nyugdíjba vonulása után nem ő, hanem az erre a funkcióra érdemesebb és rátermettebb Pusztahegyi kartárs lett az igazgató. Pruzsinszky Imre viszont Vincze Ferenc leváltása után bizonyos szolgálataiért járási osztályvezető lett Dorogon. N. L. az 1956-os forradalom után a Megyei Pártbizottsággal létrejött kompromisszuma és rehabilitálása eredményeként a megyei oktatási osztályon az új osztályvezető, Nikodémusz Etelka mellett újra személyügyi előadó lett, annak távozása után pedig az osztály vezetője. Ez azzal járt, hogy a kádári konszolidáció időszakában az akkori nehéz feladatok ellátásában közre kellett működnie. Tevékenységének elismeréséül Kiss István, megyei tanácselnök hathatós támogatásával a Munka Érdemrenddel tüntették ki. Ténykedésében voltak olyan ügyek és kérdések, amelyeknek az akkori hivatalos politikai szemlélet mellőzésével történt megoldása - mai szemmel mérlegelve is - az érdemei közé sorolható. A magam részéről ezzel kapcsolatban többek között például azt hozhatom fel, hogy Komárom megyéből szinte elűzetve, de Pest megyében bőven elismerten eltöltött négy és féléves pedagógiai és közéleti tevékenységem után N. L. a Komárom megyei tanügyigazgatás vezető posztján Esztergomba történő áthelyezésem mellett foglalt állást, és helyettese, Szilaj Gyula aláírásával kinevezést kaptam az esztergomi Közgazdasági Technikumban üresedésben lévő beosztott tanári állásra. N. L. a továbbiak során az esztergomi Tanítóképző Főiskola főigazgatója volt, és innét ment nyugdíjba. Ám térjünk még vissza a megyei osztályvezetésemmel kapcsolatos egyéb néhány eseményhez, problémához, amelyek bizonyos tekintetben többé-kevésbé már 1956 előhírnökei is voltak. A Rákosi rendszer jelenségei a közoktatásban Az 1947-es választások után Rákosiék fokozatosan szétzúzták a többpártrendszert. 1948 tavaszán, a "fordulat évében" egyesült a Kommunista és a Szociáldemokrata Párt, és létrejött az egypártrendszer, Rákosiék diktatúrája. Ez azt is jelentette, hogy az élet minden területén elsődleges volt a politikai hűség, a vezetésben egy-két átmeneti értelmiségi kádertől eltekintve túlsúlyba jutottak a munkáskáderek. Ezek révén az országban eluralkodott az értelmiségellenesség, amiben Komárom megye járt az élen. Ez elsődlegesen, mondhatnám legsúlyosabban a pedagógusokat érintette. Rengeteg hozzá nem értő embert szabadítottak rá a pedagógusokra, akik, mint a különböző tanácsok és tömegszervezetek vezetői, képviselői, lépten-nyomon belekontárkodtak a pedagógusok munkájába, a legtöbb esetben ellenséges célzattal, bizonytalanságot, félelmet keltve a pedagógusokban. A Komárom Megyei Tanácsnál az efféle irányzatnak volt például a "nagymestere" Hevesi János egyházügyi előadó. Állandóan jött-ment, szimatolt a pedagógusok után, kiről mit tud kisütni. Persze voltak neki beépített emberei is, akiket - ahogy mesélték megfélemlített és beszervezett információk szerzése céljából (vallási szertartásokon részt vevő pedagógusok lefigyelése, stb.). Tatán történt az ötvenes évek elején, hogy Dr. Herkovics ált. iskolai nevelő - mint hívő ember - részt vett a húsvéti feltámadási körmeneten. Közben észrevette, hogy az egyik fa mögül mohón szemléli a körmenetben résztvevőket egy illető, aki nem láthatta őt. Azonban egyszer csak az a helyzet állott elő, hogy a szertartást végző pap hirtelen