Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

mint "vragí" (ellenség) és velük kapcsolatban néhány igen durva kijelentés. Az egyik állomáson suhancok kővel is megdobálták a vonatunkat, az őrség azonban egykettőre elkergette őket. Az állomások épületein helyenként jelszavak voltak láthatók, meg óriási Sztálin portrék megfelelő szöveggel. Egyébként mindenütt a világháborús pusztítások nyomai, romok, földig letarolt épületek, csak a kémények meredeztek az ég felé. Utunk sok-sok kilométeren át hatalmas erdőkön vezetett keresztül. A vasútvonal mellett sokszor több tíz kilométeren át ott hevertek az elpusztított vonatok, mozdonyok roncsai. Mindez igen lehangoló látvány volt számunkra. Úszmany - ahogy ott mondták - kb. 40.000 lakosú város. Széles utcái általában földesek, imitt-amott kövezettek, de ottlétünk idején már nagyon rossz, elhanyagolt állapotban voltak. Az épületei kopottak, sok közülük piros téglás, vakolat nélküli. A vakolt épületek közül viszont a legtöbbről erősen mállott már a vakolat. A házak tetőzete általában bádog lemezből készült és pirosra van festve. A városon történt áthaladásunk során sok volt a bámészkodó, főleg asszonyok és gyerekek. Egy páran közülük szintén emlegették a közeli hazamenetelünket: "Vájná kaput, Hitler kaput, szkóra damoj". Itt is voltak a házakon jelszavak, plakátok Sztálin és Lenin képeivel. Az úszmanyi tiszti hadifogolytábor Az állomástól a hadifogolytábor kb. 5 km távolságra volt. A várost elhagyva és egy szép kis fenyőerdő mellett elhaladva érkeztünk meg a szálláshelyünkre, ami valamikor pravoszláv kolostor volt. Kb. 250 x 400 m kiterjedésű területet foglalt el, szögesdrót kerítéssel és vagy 3 m magas kőkerítéssel körülzárva. A kőkerítés és a külső és belső drótkerítés között kb. 2 m széles, hetenként legalább kétszer felgereblyézett sáv húzódott körös-körül, a bejárati oldalt kivéve. A kőfal fölött magas őrbódékban foglaltak helyet a fogolytábor őrei. A tábornak két bejárata volt, az egyik személyek részére a volt kolostor tornya aljában, a másik pedig a kettős ajtószárnnyal felszerelt kapu, járművek számára. A torony maga tipikusan orosz jellegű, háromemeletes, az egymásra épített kocka alakú részei emeletenként kisebbedőek. Építészetileg szép alkotás volt, ottlétünk alatt azonban már falainak a vakolata, barokk-szerű díszítményei erősen mállottak voltak. A torony első emeletén volt a fogolytábor fogdája. Volt szerencsém 1945 telén megtapasztalni, de erről majd a későbbiekben. A toronytól jobbra és balra, a toronnyal egybeépítetten egy-egy épület csatlakozott, ezek az őrség elhelyezését szolgálták. A toronykapun áthaladva a bejárattól 10-15 méternyire jobbra és balra egy-egy kétszobás fogolyszállás volt priccsekkel felszerelve. Ezek mögött nagy, homokos talajú udvar következett, amely körül különböző épületek sorakoztak. Az udvar baloldalán volt az orvosi rendelő a fogorvosi rendelővel együtt. Ezt követően volt a kolostor nagyméretű templomának épülete, amely előadások, kulturális programok és klubtevékenység lebonyolítására szolgált. A volt templomhoz, ill. kultúrteremhez közel állott a 45-50 beteg befogadását szolgáló kórházépület, előtte egy priccsekkel felszerelt fogolyszállás, ahol főleg az orvosok és az egészségügyhöz beosztottak voltak elhelyezve. Tovább menve találjuk az ebédlőt durva deszkaanyagból összetákolt asztalokkal és padokkal. Majd a terjedelmes konyha és raktár következett. Az udvar jobb oldalán a belső drótkerítéstől 6-8 méternyire három helyiségből álló fogolyszállás volt. Közülük egyikben a törzstisztek voltak elhelyezve, a másik helyiségben a felvidékiek, erdélyiek és délvidékiek, a harmadik kis helyiségben pedig csupán 4 fogoly (3 felvidéki, egy magát cseh nemzetiségűnek valló, de valójában szudétanémet, Ottó nevű gépkocsivezető).