Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Ketten, Gaál Béla és én orosz parancsnoksági tolmácsok voltunk, Faragó Laci meg fordító. Az udvart egy emeletes és néhány földszintes, priccsekkel sűrűn felszerelt fogolyszállás zárta le. A hátsó fogolyszállásoktól jobbra volt még a fürdő, a fertőtlenítő, az asztalos- és a cipészműhely. A lakórészek mögött volt a futballpálya, és a fogolytábor legvégén a nagyméretű deszkapallókkal, kapaszkodókkal ellátott latrina. Két Sztálin-szobor fogadott bennünket, a tábor bejárata előtt egy életnagyságú, a táboron belül pedig egy mellszobor. Megérkezésünk után megtörtént az ideiglenes, majd pár napon belül fokozatosan az egyes egységek szerinti elhelyezésünk. Ez lesz hát - ki tudja meddig - a mi új otthonunk, az úszmanyi hadifogolytábor. 1945. január 21-én, drága jó édesanyám születésnapján már vizsgálati fogságban sínylődtem az Ipoly folyó völgyében. Most pedig két nappal az ideérkezésünk után, május 7-én, édesanyám nevenapján, Gizella napon már milyen messze távol vagyok. És ki tudja, mikor hajthatok fejet személyesen, és csókolhatok újra kezet a hét gyermekéért aggódó szeretett édesanyámnak és mikor fejezhetem ki élő szóval is szeretetteljes jókívánságaimat. Ilyesféle gondolatok foglalkoztattak, amikor új otthonomban végigfeküdtem a priccsen. A tábor rendjének megszervezése Túlnyomó többségben a tábor új lakói magyarok voltak, kb. egyharmada német, és elenyésző létszámmal voltak képviselve az egyéb nemzetiségűek, például a minket megelőző foglyokból még itt maradt kb. negyven főnyi román. Mi, magyarok a tábor első felében lévő barakkokban kaptunk elhelyezést, a német tisztek a hátsókban. Lassan-lassan kialakultak a különböző funkciók, és megtörtént ezek betöltése. Kijelölték, ill. megválasztották a kisebb-nagyobb egységek parancsnokait. Ez részben már útközben, a vagonokban megtörtént. Igen sok funkció betöltésére akadt egykettőre vállalkozó, különösen azokra a funkciókra, amelyek az élelmezéssel voltak kapcsolatban {pékség, konyha, élelem felvételezése). A szakácsok között azután ott találtuk például Gundel Ferencet, a kiváló budapesti vendégiátóipari szakembert, Bényi Árpádot, a Mester utcai nagy hentesüzlet tulajdonosát, Martonosi Miskát, aki Budapesten a Közvágóhíd dolgozója volt. A szakácsokkal kapcsolatban jut eszembe, hogy nyáron, amikor már meleg volt az időjárás, a konyhában nagyon elszaporodtak a legyek. Akkor már az orosz parancsnokságon teljesítettem szolgálatot mint tolmács, és a Gundel Feri megkért, hogy szóljak a parancsnokságon, adjanak a legyek ellen valamiféle légyirtó szert. Szóltam, de azt a választ kaptam, hogy nincs ilyesmi, időnként hajtsák ki a szakácsok törlőruhákkal vagy törölközővel az ablakon a legyeket. Ha jól emlékszem vagy a Bényi Árpád, vagy Dr. Áchim András (ő ugyan nem volt konyhás) adta azt az ötletet, hogy konyhai légyfogókat kell alkalmazni, akiknek a legyek irtása lesz a feladatuk. Elmondtam én ezt a parancsnokságon egy Abgyejev nevezetű tisztnek, aki a tábor ügyes-bajor dolgait intézte. Ő aztán másnap bejött a parancsnokságról, és mondta, hogy a táborparancsnok, Krjukov alezredes helyesnek tartja az ötletet, és két légyfogó "állás" betöltését engedélyezi a konyhán. A két légyfogó ember kiválasztását rám bízta, én meg ezt a megbízatást tovább adtam a szakácsoknak. A légyfogó hadifogoly tisztek kaptak egy-egy palackot, abba I dl valamiféle folyadékot öntöttek, amitől a legyek elkábulnak, és naponta egy palacknyi legyet kellett mindegyikének összefogdosnia. Buzgón végezték ezek a légyfogó tisztek a feladatukat, nehogy kiessenek a konyhai "státusból".