Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)
BEVEZETÉS
Jászberénybe. Hogy én mint felvidéki, azaz csehszlovák állampolgár beállhatok-e a magyar hadseregbe vagy sem, azt Jászberényben döntik el. Nem tudom, hogy az ezredes bevett-e a jelentkezők névsorába, vagy sem. A nevemet felírta, és láttam, hogy valamit jegyzett mellé. Azzal bocsátott el, hogy majd Jászberényben jelentkezzek, ott döntenek az "elszakított" területről származók ügyében. Nem lehetett tisztán látni, mi az igazság. Az is felmerült, hogy az utódállamok kormányainak nem állhat érdekükben hazavinni a magyar hadifoglyokat. Irány Jászberény! A következő napok egyikén aztán útnak indították Jászberénybe az új magyar hadseregbe jelentkezett foglyokat, emlékezetem szerint olyan ezer körüli létszámmal. Én és még néhány felvidéki nem szerepeltünk ennek a csoportnak a névsorában. Eltelt két nap, és már kezdtem attól tartani, hogy esetleg tényleg átadnak minket a csehszlovák hadseregnek. Attól ugyanis viszolyogtam. Bár a csehszlovák hadseregben 1936-1938-ig két évig szolgáltam, az utolsó öt hónapot alhadnagyi rendfokozattal, de hallottam, hogy Benesék a háború után az egész felvidéki magyarságot kollektív háborús bűnösnek akarják nyilvánítani és felelősségre vonni a németekhez való csatlakozás miatt. Ám két nap múlva minket is felsorakoztattak, szintén olyan ezer körüli létszámmal és gyalogmenetben elhajtottak Jászberénybe Váchartyán - Galgamácsa - Aszód - Tura - Jászfényszaru - Pusztamonostor Jászberény útvonalon. Kétnapi meneteléssel értük el Jászberényt egy éjszakai és néhány rövid menetelés közbeni pihenéssel. Az éjszakai pihenést megint a lélegzetfojtó összezsúfoltság, az őrség éjszakai lövöldözései jellemezték. A napközbeni pihenőket általában az érintett falvakon kívül rendelték el az oroszok, a menet jobb- és baloldalán elég sűrűn körülvéve őrséggel, helyenként meg egy-két géppuskaállással. Igy volt ez Jászfényszaru község mellett is, ahová a falu lakossága, főleg az asszonyok közül sokan kijöttek, és hoztak nekünk élelmet, kenyeret, tejet. Az orosz parancsnok megengedte, hogy a falu lakosai élelemben részesítsenek minket oly módon, hogy amit hoztak, bizonyos távolságra, úgy 10-15 méternyire a menettől le kellett rakniok. Aztán egy-két kijelölt hadifogoly az őrség szigorú szemmeltartása mellett kiléphetett, az élelmet behordhatta a menetbe és szétoszthatta. Persze kinek jutott belőle, kinek nem. A jászberényi táborban A menetelés másodnapján érkeztünk meg Jászberénybe, és az ott létesített átmeneti hadifogolytáborba vittek minket. Ebben a táborban több ezer fogoly volt elhelyezve. Ide nap mint nap hozták a foglyokat, köztük nagyon sok civil ruhás elhurcoltat, másrészt innen indították ezrével a foglyul ejtett embereket a Szovjetunióba, ugyancsak itt adták át az új magyar hadseregbe jelentkezettek közül a kiválasztottakat a Debrecenből ide vezényelt magyar küldöttségnek. A tisztek és a legénységi állománybeliek külön-külön barakkokban voltak elhelyezve. Én a tiszti részleg egyik szobájában a felső priccsen kaptam helyet. A priccsek gyéren tömött szalmazsákokkal, szalmával tömött fejpárnákkal és takarókkal voltak ellátva. A szögesdróttal sűrűn körülkerített és magas őrtornyokkal biztosított tábor területén szabad mozgási lehetőségünk volt. A szögesdrót kerítéshez azonban nem volt tanácsos közel menni, mert a magas őrtornyokból az őrök egy-kettőre odapörköltek egy-egy sorozatot.
