Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)
BEVEZETÉS
a fegyháznak egy másik részlegébe, ott az orosz kinyitott egy helyiséget, ahol csajkák voltak felrakva a polcokon. Az orosz leemelt egy-egy csajkát, és odadobott mindegyikünknek egyet. így jutottam hozzá én is egy csajkához. Majd mindegyiken volt egy fémlemez, rajta egy név és egy szám. Nézem az enyémet, és olvasom a rajta lévő nevet. Ez volt ráírva: "Matuska" és egy szám. Hát pont nekem jutott a biatorbágyi vasúti viadukt felrobbantójának a csajkája. Matuska Szilveszter 1931. szeptember 12-én éjszaka robbantotta fel a biatorbágyi viaduktot, amikor egy gyorsvonat haladt át rajta, 21-en meghaltak, és sok volt a sebesült. A csajka feneke már kissé rozsdás volt, de az udvaron homokkal sikerült a rozsdát lecsiszolnom. Ez volt aztán több, mint egy évig az én evőcsészém még az úszmanyi hadifogolytáborban is. Többen kérték tőlem megvételre kenyérért, mint valami ereklyét, így például Gundel Feri is, a híres pesti vendéglátóipari család egyik tagja, aki az úszmanyi tábor konyhájának főszakácsa volt, meg Bényi Árpád is, akinek Budapesten a Mester utcában hentesüzlete volt, - de nem adtam el. Itt jegyzem meg mindjárt, hogy Gundel Ferinek viszont szereztem egy ezüst kanalat az egyik német hadnagytól. Bele volt vésve a Gundel név. Feri szerint vagy a budapesti Gellért Szállodából, vagy a városligeti Gundel Étteremből hozhatták el. Mi lett hát a sorsa az én matuskai csajkámnak? Sajnos az úszmanyi táborban az egyik barakkból egy másikba történt átköltözésünk során nyoma veszett, valamelyik "szemfüles" fogolytársam - ahogy mondani szokás - megfújta. Hiába kerestem, nem bukkantam a nyomára. így aztán ezt követően én is, mint a legtöbb úszmanyi hadifogoly, amerikai vajas konzervdobozból fabrikált csajblikból, később pedig egy magyar katonai csajkából étkeztem. Az új magyar hadsereg szervezése Március hó első napjaiban megjelent a váci fegyházban egy ezredesi rangban lévő orosz politikai tiszt, aki felsorakoztatott minket, és elmondta, hogy Magyarország hadat üzent a németeknek, és Vörös János altábornagy vezetésével Debrecenben folyik az új magyar demokratikus hadsereg szervezése. Áki hajlandó belépni az új hadseregbe és hajlandó vállalni a németek elleni harcot, annak nála kell jelentkeznie összeírásra mondotta az ezredes. A tiszti állományban lévőkkel az ezredes egyenként külön kívánt elbeszélgetni. Megindult a foglyok között a nagy latolgatás, vitatkozás. Voltak, akik fenntartás nélkül a belépést tartották helyesnek azzal a megokolással, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni a drótok közül való szabadulásra. Mások viszont arról beszéltek, hogy nincs értelme belépni, az kész öngyilkosság volna, mert az oroszok a felállítandó magyar alakulatokat a legveszélyesebb helyekre vetik majd be. Most haljon meg az ember, amikor már vége felé közeledik a háború? Különbözőek voltak tehát a vélemények. A többség végül is a belépés mellett döntött. Nagyon problematikus volt a felvidékiek belépésének a kérdése. Az orosz ezredes ugyanis a tájékoztatás során megemlítette, hogy Magyarországtól elveszik mindazon területeket, amelyeket a németek segítségével szerzett meg 1938 után. Ez azt jelenti, hogy ezeket a területeket visszakapják azok az államok, amelyektől a magyarok visszavették, tehát Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia. Akik ezekről a területekről valók, azok majd ezeknek az államoknak a hadseregébe jelentkezhetnek, ill. jelentkezzenek. Egyébként rövidesen jön Vácra a csehszlovák hadsereg küldöttsége is, a felvidékieket az fogja átvenni, - mondta az ezredes. A velem való egyéni beszélgetés során, amikoris az ezredes először töviről hegyire kikérdezett és megtudta, hogy felvidéki vagyok, azt mondta, hogy innét a jelentkezőket átviszik
