Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Nekem viszont nem volt más választásom, mennem kellett annál is inkább, mert éjfélre lejárt az eltávozásom engedélye, és már így is késni fogok. Nem mondom, elég kísérteties, valóban nagyon sötét volt ez az erdei út, és ezt még felfokozták bennem a vasutasok intelmei, no meg az éjszaka csendjében hirtelen fel-felhangzó erdei zajok. Nem féltem, és szedtem a lábaimat, meg imitt-amott a lélegzetet egy-egy közelebbi zörrenés hallatára. Olykor meg-megálltam, hogy szétnézzek, nincs-e előttem, vagy mögöttem valamiféle lopakodó haramia. Hovatovább mindinkább megszoktam ezt a magányos utazást az erdő csendjével és az azt alkalmasint megtörő, hol diszkréten csendes, hol hangosabb zajaival, egy-egy bagolyhuhogással, kisebb madár kétségbeesett jajveszékelésével. így aztán mind nyugodtabban róttam a kilométereket. Az ám, de egyszer csak ebbe a már megszokott környezetembe nem túl messze előttem eddig ismeretlen tónusú zaj lépett be. Mintha egy ló prüszkölt volna, majd horkantva fújtatott volna egyet, aztán kissé halkabban még egyet. És valóban, amit beígértek nekem a vasutasok, és amitől leginkább tartottam, bekövetkezett. Két szekérnyi cigány tanyázott az úttól jobbra esö erdei tisztáson. Amint meghallottam a ló horkantását, azonnal megálltam, önkéntelenül előrehajoltam és figyeltem. Aztán szinte lábujjhegyen járva nagy óvatosan előre mentem vagy ötven métert, és újra megálltam. Akkor derítettem ki, hogy egymástól nem messze két szekér van egy-egy lóval és mögöttük, kettőjük között valami nagyobb dolog feketéllik, a cigányok sátra. Mindez tisztán kivehető volt, annyira megszoktam már a sötétben való látást. Meggyorsítottam a lépteimet, hogy minél előbb túljussak a felgyorsult pulzusommal a veszélyszakaszon, amikor az egyik szekér aljából megszólalt egy rekedtes hang: - Jó estét, hová megy az úr? - Nagyatádra - mondtam én - a katonaságtól vagyok. Abban a pillanatban egy kisebb termetű kutya is előkerült valahonnét a szekér alól, és egyet-kettőt vakkantott. Nem valami éber házőrző lehetett, ha a gazdája hamarább észlelte az idegent. A rekedtes hang leintette a kutyát, nekem meg jó masírozást kívánt. Megköszöntem és siettem tovább. Közben női hangokat is hallottam, cigányul kérdő hanglejtéssel szólott valaki a család közül. Aztán még néhány hangfoszlány ütötte meg a fülemet, mire újra csend lett, ill. újra csak a már megszokott erdei zajok kísérték a lépteimet. így zajlott le az én gyalogos menetelésem Somogyszobtól Nagyatádig. Jóval éjfél után, úgy 2 és 3 óra között értem be a laktanyába alaposan elfáradva. Tiszti vizsga harcászatból Az ügyeletes azzal fogadott, hogy parancsot kapott, közölje velem, ha megérkeztem, miszerint reggel a karpaszományos tizedesekkel kell kivonulnom, velük együtt kell vizsgáznom harcászatból. Még csak ez hiányzott nekem! Tiszti vizsga holtfáradtan minden előkészítés és előrejelzés nélkül. De mit lehetett tenni? Alig aludtam valamit. Ébredés után alaposan megmosakodtam, és reggeli után 8 órakor már kivonultunk a város melletti egyik harci terepünkre. Ott kellett várakoznunk a "Somogyország fővárosából", Kaposvárról érkező parancsnoki bizottságra, élén vitéz báró Heim ezredessel. Tíz óra múlott, mire megjöttek. Rövid jelentés, eligazítás, a vizsgázók számbavétele, és megkezdődött a vizsgáztatás. Első feladatként a bizottság egyik tagja felvázolt egy harci feladatot, azt kellett megoldanunk. Ennek lényege röviden az volt, hogy köztünk és déli szomszédunk között váratlanul hadiállapot állott elő. Folyik az általános mozgósítás, amelynek során a nagyatádi zászlóalj egyik százada elhárító védőszerepet kapott az előttünk álló