Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Ez abban is megnyilvánult, hogy az iskola postáját naponta ö vette át, az érkező leveleket ö bontotta fel, elolvasta, és csak azután adta át feleségének. Ehhez még hozzáfűzte, hogy a levél tartalma milyen intézkedéseket igényel, mi legyen az esetleges válasz, stb. Nem egy alkalommal voltam jelen az igazgatói irodában Medvedt Ede ez irányú tevékenységénél, instrukciói osztogatásánál. Olyan hírek is lengtek körülötte, hogy nagymestere volt a tanulók testi fenyítésének, és 1956-ban a szülők haragjának megnyilatkozásától volt tanítványa, Karádi György kartárs védte őt meg. Karádi Gyurka a tantestületnek volt már akkor a tagja, élvezte a kartársak és a magyar, német és a szlovák nyelvű lakosság osztatlan bizalmát, ugyanúgy a szegkovács mesterséget folytató cigány családok szimpátiáját. Szívesen fordultak hozzá, adtak a szavára. Medvedt Ede körül azzal csitult el a hangulat, hogy kérte a nyugdíjazását, de azt sikerült elérnie, hogy a felesége lett az utódja, az iskola igazgatója. Ezt követően a tantestület, mindinkább összekovácsolódott, amelynek már az én odaérkezésem és bekapcsolódásom előtt volt egy-két prominens tagja, így például az igazgatónő mellett a helyettese, a nála melegebb szívű, ugyanakkor diplomatikusabb és pedagógusként is jól felkészült Szívós Sándorné, a tantestület Mártája. A zömében feminin csabai tantestület hat férfi tagja általában jó támasza volt a kartársnők pedagógiai munkásságának, így e téren a már jelentős tapasztalatokkal rendelkező Szívós Sándor, az előzőekben említett Karádi György és a lendületes, jó pedagógiai érzékkel rendelkező Sebők Dezső kolléga, aki később a reáltárgyak budai járási szakfelügyelője volt és végül ált. iskolai igazgató Pilisvörösváron. Ehhez a pedagógusi tevékenységhez sajnos, törekvései ellenére kevésbé sikerült felzárkóznia Sinka Lajos, eléggé fiatalon elhunyt kartársnak, akinek tartós fegyelmezési gondjai voltak. Mindezt összevetve jó hírneve és tekintélye volt a budai járásban ennek a tantestületnek. Ez arra is magyarázatul szolgál, hogy miért volt eléggé kedvező a csabai ált. iskola tanulóinak megítélése. Az egyik csabai osztálytalálkozón örömmel hallottam, hogy a 25 körüli osztálylétszámból négyen lettek mérnökök, három középiskolai, három általános iskolai tanár, két tanítónő, továbbá három főkönyvelő, könyvelő, emlékezetem szerint két vállaltvezető, két osztályvezető és egyéb szellemi foglalkozású dolgozó. Én a fent jellemzett tantestületnek lettem a tagja és a kartársak bizalma folytán közel négy évig a szakszervezeti titkára. A tanulók megfelelő tanulmányi eredményeinek és magatartásának egyik forrása volt Budapest közelségének hatása is. A szülők jelentős része gyakori kapcsolatban állott a főváros különböző területeivel, lakosságával. Ennélfogva igen sok szülőnek voltak olyan ambíciói, hogy gyermekük náluknál magasabb régiókba jusson el, ennek alapfeltétele viszont a tanulás, a továbbtanulás. Ez ösztönzőként hatott a szülök útján magukra a tanulókra is. Ezek a tényezők rám is hatottak. Megfelelő helytállásomhoz minél alaposabb felkészültségre volt szükség. Erre nem sajnáltam az időt egyrészt odahaza, másrészt Pilicsabán. Esztergomból a reggeli 6 órai vonattal érkeztem Csabára. Ott fél, háromnegyed nyolcig jó időjárás esetén lehetőségem volt a magammal vitt növény- és állathatározóval a kezemben közeli alkalmas helyeket bebarangolni, ismerkedni a környék növény és kisállat-világával. Erre szükségem volt biológiai ismereteim felújításához és bővítéséhez. Előkapartam az iskola szertárában már régen ott felejtett és porosodó, amúgy pedig eléggé jelentős szemléltető anyagot: képeket, nagyítókat, mikroszkópot, akváriumot, akvaterráriumot, boncoló készletet, stb. Ezeket rövidesen használatba vettem. A két akváriumot a tanulók bevonásával halakkal, békaporontyokkal, vízinövényekkel népesítettem be, az akvaterráriumba pedig néhány békát és vízisiklót fogtunk be.