Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Ezeket a tanulókkal a délutáni környezetismereti kirándulásokon a Garancs nevű tóról gyűjtöttük és pótolgattuk. Az egyik szép vízisiklót az igazgatónő Miskának nevezte el. Két telet vészelt át nálunk, a harmadikból már nem ébredt fel. Bőrét kipreparáltam. A benépesített tárolókat a zsibongón helyeztem el, ott aztán a szünetben a tanulók etették az állatokat, állandóan szemlélgették a kartársakkal együtt. A következő tanévekben - amíg biológiát is tanítottam - boncolást is végeztünk és kötelezővé tettem a növény és rovargyűjtést. A Garancs tó volt az állandó biológiai „vadászterületünk". A messzemenő szemléltetés mellett biológiai kísérleteket is végeztettem, főleg békaporontyokkal. A környezet hatását az élő szervezetekre jól szemléltette az a kísérlet, amikor az akváriumban nevelt porontyok egy részét áttelepítettem az akvaterráriumba. Ez utóbbiak rövidesen békává fejlődtek, az akváriumban maradottak fejlődése lelassult, majd megállt, végül elpusztultak. A magyar nyelvi és irodalmi óráimon is nagy súlyt kapott a szemléltetés. A müveket mindig bemutattam és nagyon fontos helyett kapott a memoriter. Találkozókon tanulóim visszaigazolták, hogy ennek milyen fontos szerepe és hatása volt a látás- és kifejezésmód alakításában és általában a magyar nyelvkultúrájuk fejlesztésében. Kisebbségi nyelvközösségekben erre mindig kell gondolni. Az irodalmi szemlélet bővítése tapasztalataim szerint messzemenően többet ért, mint a Rákosi korszakbeli verselemzések, erőszakolt, politikával alaposan megtűzdelt versmagyarázatok. Az orosz nyelv helyzete - mint az országban a legtöbb helyen - Csabán sem állott fontosságának megfelelő helyen. Ennek oka leginkább a szülőknek és így a tanulóknak is az idegenkedése volt az oroszokkal és nyilvánvalóan a nyelvükkel szemben. Meg aztán a háború utáni első 10-15 évben nem is voltak hozzá megfelelően képzett tanárok sem, zömében csak olyanok, akik nyári tanfolyamokon végezték ezt a szakot, némi egyéb szláv nyelvre támaszkodóan (felvidékiek, délvidékiek). Csabán is tapasztaltam ezt az idegenkedést, ezt kellett fokozatosan feloldani bemutatással, szemléltetéssel, rövid beszélgetésekkel, memoriterrel, ismertebb orosz dalok betanításával. Egyben példákkal illusztrálva utaltam a tanulók előtt arra is, hogy mennyire fontos nekünk magyaroknak legalább egy szláv nyelv ismerete. Ehhez fontos érdekeink főződnek, hiszen közvetlen szomszédaink többségükben szlávok. Az orosz nyelvnek tehát igen lényeges népeket összekötő szerepe van, emellett a szókincs gazdagsága, kifejezésbeli szépségei és világirodalmi jelentősége is indokolttá teszik számunkra a megismerését - mondtam biztatásul a tanulóknak. Mindennek fokozatosan megvolt az eredménye mind az idegenkedés enyhülésében, mind az érdeklődés, mind a tanulmányi eredmények javulása tekintetében. A tanulók magatartását, erkölcsi szintjét illetően a csabai általános iskolában nem voltak különösebb gondok. Az én megítélésem szerint tanulóinkat megfelelő tisztelettudó viselkedés, szófogadás jellemezte, persze osztályonként egy-két sajátságos árnyalattal. Összességében mindez valóban megnyugtató volt. Ezt általánosságban nem rombolja az sem, hogy a kollégák részéről a rend és fegyelem fenntartása érdekében alkalmazott helyes eszközök mellett akadt egy nem éppen elfogadható, inkább fenyítésnek beillő eljárás is. Nem volt helyes például még átmenetileg sem az egyik VII. osztályos nyugtalan vérmérsékletű tanulónak napokon és órákon át a többi tanulótól oldalt és előre, az osztály elé történt kiültetése egy kényelmetlen faragatlan fatönkre. Ilyesféle fenyítési eljárásokat a korszerű pedagógia már régen elvetett, másrészt a tanuló elkülönítését, egyben megbélyegzését jelentette, és nem is vezetett kellő eredményhez a renitenskedő tanuló megfékezésében, jobb belátásának felkeltésében. Egyébként pedig bőven akadtak egyéb, célravezető nevelési eszközök a csabai kartársak többségének pedagógusi tarisznyájában, amelyeknek türelemmel történt alkalmazása előbb-utóbb pozitív eredményeket