Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

nincs ellenére valamelyik vidéki városban, vagy faluhelyen történő alkalmaztatásomnak, de Budapestről nem lehet szó. Elköszöntem Fodornétól, és az általános iskolai főosztályon felkerestem Bálint Sándort és Rózsa Andrást. Tőlük tudtam meg, hogy Fodorné az MSZMP minisztériumi szervezetének titkára. Figyelembe véve a forradalom óta foganatosított személyzeti intézkedéseit és politikai állásfoglalását, tőle az én kérésem támogatását, teljesítését nem is lehet elvárni. Súlyos hiba volt Fodornéhoz fordulnom - mondták a barátaim - kár, hogy nem hozzájuk mentem először, ők el tudták volna ezt más úton intézni. Megígérték, hogy majd körülnéznek, mit lehetne tenni az én állásügyemben, és rövidesen keresnek számomra valamilyen elfogadható megoldást. Egyet mindjárt fel is vetettek, hogy mit szólnék a Fóti Gyermekvároshoz, ahol - előreláthatólag mindkettőnket el tudnának helyezni, és szó lehetne szolgálati lakásról is. Abban állapodtunk meg, hogy ennek is, és még további lehetőségeknek sürgősen utánanéznek. Pár napra rá, hogy ezekkel a hírekkel hazajöttem Budapestről, fertőző májgyulladásban megbetegedtem, és újra visszakerültem a kórházba, de most már a fertőző osztályra, ahol Dr. Patonay János volt az osztályvezető főorvos. Hat hétig voltam ennek az osztálynak a lakója, utána megint pár hétig odahaza, betegállományban. Már 1958-at írtunk, és lassan szépen kitavaszodott. Ez alatt az idő alatt végül is kirajzolódott a további sorsom. Úgy március húszadika táján újra megindultam az álláskereséssel. Felkerestem a Művelődésügyi Minisztériumban régi jó barátaimat azzal a kéréssel, hogy találjanak nekem Pest megyében olyan helyet, olyan iskolát, ahova Esztergomból naponta ki tudok járni. A Minisztériumból telefonon leszóltak a Pest Megyei Tanács művelődési osztályára és megkérdezték, hol volna a kérésemnek megfelelő üres állás. Nemsokára jött is a válasz, hogy Piliscsabán az ottani általános iskola felső tagozatán van jelenleg ilyen lehetőség. Megköszöntem a segítséget és átmentem a Pest Megyei Tanács művelődési osztályára. Ott már engem a kollégák közül többen ismertek. Volt szerencsém velük az előző időkben értekezleteken és egyéb alkalmakkor találkoznom. Szívélyesen fogadtak, és bemutattak az új osztályvezetőnek, Vörös Gyulának, aki a III. kerületi oktatási osztály vezetéséből került Pável Nándornak, az előző megyei osztályvezetőnek a helyére. Vörös Gyula osztályvezetővel történt megismerkedésem alkalmával a legnagyobb meglepetésemre találkoztam egyik úszmanyi fogolytársammal, Veszély Karcsival, a hadifogolyklub kiváló zongoristájával, aki 1945 karácsonyán Gaál Bélával együtt megszervezte a klub vezetősége számára az első, egyben utolsó pezsgős hadifogoly karácsonyestet. Ö volt egy ideig a Pest Megyei Tanács V. B. oktatási osztályának személyügyi előadója, találkozásunkkor pedig szakfelügyelőként működött. Később, amíg Piliscsabán tanítottam, még néhány alkalommal találkoztunk és felidéztük a hadifogoly "élményeinket". Piliscsabára is elmentem bemutatkozni és egyben kikérni Medvedt Edénének, az ottani általános iskola igazgatójának a hozzájárulását a kinevezésemhez. Csabán is találkoztam ismerősökkel, Szívós Sándorral és feleségével, akik Komárom megyéből, Csolnokról kerültek a piliscsabai iskolához. Szívósné volt Csabán az igazgatóhelyettes. Tulajdonképpen hallomásból, Medvedt Edéné és férje már tudtak rólam, Csabán tanított, több éven át egy esztergomi származású kartársnő, Osztiené Heppner Katalin, aki onnét került Dorogra, később pedig Esztergomba. Ő állítólag nagyon elismerőleg nyilatkozott rólam két áthelyezésének az intézéséért.