Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Az első levélben fel kellett sorolnunk, mennyi élelem, ruhaféle (főleg fehérnemű) lehet a csomagban. Megírtam a levelemet. Ahogy később (már odahaza) megtudtam, kaptam is rá rövidesen választ, a csomag is gyorsan megérkezett Tökölre, de visszairányították Esztergomba, mert én a megérkezésükkor már újra Tatabányán voltam. Az őrmesteri fogadtatás utáni nap délelőttjén a reggeli torna után kihívatott engem az őrmester, és bevitt egy kisebb helyiségbe. Elmondta, hogy most fogja végezni a gimnázium második osztályát. Megkérdezte tőlem, hogy vállalnám-e a korrepetálását. Természetesen azt mondtam, hogy igen. Arról is szólt, hogy jelenleg egy másik tanár korrepetálja, de az már pár nap múlva elmegy, tehát csak ezután lesz aktuális az én szerepem. - Lesz cigaretta és egyéb más, majd eljön értem, amikor kezdhetjük - mondta az őrmester. Nem telt bele egy jó óra, és megjelent nálam Dr. Szerdahelyi István, a kisbéri gimnázium igazgatója. Tavasszal hallottam még Esztergomban, hogy őrizetbe vették őt Kisbéren, ugyanúgy, mint Pilbauer László biológia-földrajz szakos ált. iskolai szakfelügyelőt. Mindketten remek pedagógusok voltak, az októberi események során volt valamilyen szerepük a kisbéri forradalmi szerveknél. Mindkettőnket meglepett ez a váratlan találkozás, megörültünk egymásnak. Szerdahelyi Pista az őrmestertől tudta meg, hogy egy Komárom megyei tanár fogja majd őt tanítani, itt van az értelmiségiek csoportjában. Rögtön kért rá engedélyt, hogy meglátogathasson. így jött létre a találkozásunk. Ő instruálta eddig az őrmestert. Dr. Szerdahelyi Istvánt még én neveztem ki a kisbéri gimnázium igazgatójának 1954-ben, vagy 55-ben. Fiatal, tettre kész, jó képességű pedagógus volt, emlékezetem szerint eredetileg katonatiszti pályára készült. Kisbéren az utódom, a megyei oktatási osztály új vezetője elbocsátotta őt állásából, ugyanúgy, mint Pilbauer Lászlót. Mindkettő a megye legjobb pedagógusainak sorába tartozott. Később bírósági eljárás is folyt ellenük, Pilbauer Laci két évet kapott, de hogy Szerdahelyi mennyit, azt nem tudom. Pár év múltán kezembe került Dr. Szerdahelyi könyve, utána még egy, az orosz és az eszperantó nyelv tanításával kapcsolatban. Megtudtam, hogy bekerült a Művelődési Minisztériumba a két nyelv tanításának egyik országos irányítójaként. Szerdahelyi Tökölön tájékoztatott engem az internálótáborban uralkodó viszonyokról. Az őrmesterről elmondta, hogy alapjában véve nem rosszindulatú ember, csak a bemutatkozásainál a tapasztalt módon igyekszik magának mindjárt a kezdetén tekintélyt biztosítani. A tököli közbiztonsági őrizetünkkel kapcsolatban még annyit, hogy a szomszéd szobában találkoztam és gyakran együtt voltam Nemesi Bélával. Ő Esztergomban hosszú évek óta a vasútnál volt alkalmazásban. Becsületes, tiszta szívű, józan gondolkodású ember volt, csak hát nem értett egyet a moszkovitákkal, és ez 56-ban felszínre került. Három kedves, értelmes leánya a feleségem tanítványa volt. Közülük az egyiket, Erzsikét én is tanítottam később a Közgazdasági Szakközépiskolában Esztergomban. Szerdahelyi Pista még egy alkalommal meglátogatott, de a többire, sem az őrmester korrepetálásának átvételére már nem került sor. Ahogy már említettem, Tökölről minket, a Komárom Megyei Tanács Munkástanácsának tagjait visszavittek Tatabányára.